„És aláment velük, és elment Názáretbe, és engedelmes volt irántuk… És Jézus gyarapodott bölcsességben és testének állapotában, s az Isten és emberek előtti kedvességben.” (Lukács evangéliuma 2,51–52)
Habár Jézus Krisztus tudatában volt szent küldetésének és Istenhez való magasztos viszonyának, mégsem hanyagolta el a hétköznapi kötelességek teljesítését. Ő volt a világ Teremtője, mégis elismerte földi szülei tekintélyét, teljesítette kívánságukat, és húsvét után visszatért velük Jeruzsálemből.
Alárendelte magát a szülői tekintély korlátozásainak, s elismerte fiúi, testvéri, baráti és állampolgári kötelezettségeit. Tiszteletteljes udvariassággal engedelmeskedett földi szülei akaratának. Ő volt a mennyei Felség, akinek parancsait az angyalok örömmel teljesítették – most pedig készséges szolga és engedelmes fiú volt.
Jézust semmilyen befolyás sem térítette el a tőle, mint fiútól elvárt hűséges szolgálat teljesítésétől. Semmi rendkívülit nem szándékozott tenni, hogy megkülönböztesse magát a többi fiataltól, vagy kinyilatkoztassa mennyei születését. Jézus megfontolt, önmegtagadó, szelíd, vidám, kedves és mindig engedelmes volt.
A szülők és gyermekek fontos tanítást meríthetnek a Jézus Krisztus gyermekkoráról és fiatalkoráról szóló bibliai leírásból. Ő a mi Példaképünk mindenben. Az a tény, hogy gyermek- és ifjúkora kevés figyelemben részesül, tanításul szolgál a szülők és gyermekek számára, hogy minél nyugodtabban és észrevétlenebbül telik el ez az időszak, minél természetesebb és minél inkább mentes minden mesterkélt izgalomtól, annál biztonságosabb a gyermek számára, s annál inkább segíti a tiszta jellem, a természetes egyszerűség és az igazi erkölcsi értékek kialakulását. (The Youth’s Instructor, 1873. február)
