„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővelkedjenek.” (János evangéliuma 10,10)
Minden teremtett lényt Isten akarata és hatalma éltet, Isten Fia életének elfogadása által. Bármily tehetségesek, bármily jó felfogásúak is az emberek, csak az élet Forrása révén telnek meg élettel, mert Jézus Krisztus az élet kútforrása. Ő, aki halhatatlan, és hozzáférhetetlen világosságban lakozik, kijelentheti: „Hatalmam van letenni az életemet, és hatalmam van ismét felvenni azt.” (János evangéliuma 10,18)
Krisztusnak joga volt ahhoz, hogy halhatatlanságot adjon. Azt az életet, amely az övé volt, letette emberi természetében, majd újra felvette, és az emberiségnek adta. Így szól: „Jövök, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
Mindazok, akik egyek Krisztussal, mert hisznek benne, olyan tapasztalatot nyernek, amely gyümölcsöt terem az örök életre. „Mivel én élek, ti is élni fogtok.” (János evangéliuma 14,19)
Jézus Krisztus eggyé lett az emberiséggel, hogy az emberiség is eggyé lehessen Ővele lélekben és az életében is. Megváltónkkal szövetséget kötve és engedelmeskedve Istennek, elnyerjük Jézus életét. Krisztus így szól a bűnbánókhoz: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Krisztus a halált álomnak tekinti, és úgy beszél róla, mintha csekély jelentősége volna. Így szól: „Aki csak él és hisz énbennem, nem hal meg örökre.” (János evangéliuma 11,26)
A hívő számára a halál kevéssé fontos (Filippi levél 1,21), Krisztussal meghalni csak alvást jelent. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Jézust a halálból, feltámasztja majd gyülekezetét is – mint az Ő menyasszonyát –, és megdicsőíti Krisztussal minden fejedelemség és hatalmasság felett, s minden név fölött, nemcsak ebben a világban, hanem a mennyei udvarokban is. Az elhunyt szentek győzelme dicsőséges lesz a feltámadás hajnalán. (Youth’s Instructor, 1898. augusztus 11.)
