„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, megsegítelek, sőt igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésaiás próféta könyve 41,10)
Mennyei Atyánk tevékeny kapcsolatban áll az univerzum minden részével. A jelkép szerint lehajol a Föld lakóihoz – figyel minden kimondott szóra, hall minden sóhajt, minden imát, figyelemmel kíséri minden tettünket.
Isten mindig gondoskodott népéről. Jézus Krisztus arra tanította követőit, hogy a figyelem, amelyet Isten tanúsít a teremtményei iránt, ugyanúgy kiterjed mindenre, mint a gondosság, amelyet Alkotónk a teremtéskor nyilvánított ki. Jézus felhívta tanítványai figyelmét az ég madaraira: egyetlen veréb sem esik a földre anélkül, hogy mennyei Atyánk észre ne venné. Ha pedig a kis verébre is gondja van, akkor biztos, hogy becsesebbek számára azok, akikért Krisztus meghalt. Az ember értékes Isten szemében – ez a Golgota keresztjén válik nyilvánvalóvá.
Isten kegyelme és az elbukott emberiség iránt érzett szeretete végtelen, és folyamatosan árad a Föld lakói felé. (The Signs of the Times, 1898. november 17.)
Igaz, hogy érnek bennünket csalódások, és számítanunk kell a megpróbáltatásokra, azonban minden ügyünket, akár kicsi, akár nagy, bízzuk hittel Istenre. Őt nem ejti zavarba panaszaink sokasága, és nem terheljük túl a gondjainkkal. Figyelmes gondoskodása kiterjed minden emberre, minden otthonra. Érdekli mindaz, ami gyermekeivel történik, és együtt érez velünk minden bánatunkban. Számon tart minden könnyet, és megindul erőtlenségünkön. A szenvedések és a próbák a mi érdekünkben munkálják bennünk az Ő szeretetből fakadó szándékának megvalósulását, hogy elnyerjük szentségét, és részesüljünk abban az örömben, amely Teremtőnk jelenlétében rejlik. (Bible Echo, 1889. szeptember 1.)
