„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt!” (Mózes II. könyve 20,8)
A negyedik parancsolat ezzel a szóval kezdődik: „Megemlékezzél!” A szülők maguk is emlékezzenek meg a szombatnapról, hogy megszenteljék. Ha ezt teszik, megfelelő tanítást adnak gyermekeiknek, hogy tiszteljék Isten szent napját. Egész héten tartsuk szem előtt a Teremtőnk által megszentelt szombatot, hogy ezt a napot az Úr szolgálatára szenteljük. (57. kézirat, 1897)
Tegyük a szombatot a hét legkedvesebb, legáldottabb napjává! A szülők foglalkozzanak a gyermekeikkel, olvassák fel nekik a legvonzóbb bibliai történeteket. Tanítsuk meg gyermekeinket a szombat iránti tiszteletre, hogy Isten parancsolata szerint tartsák meg ezt a napot. A szombatot gyönyörűségessé tehetjük, ha figyelünk Teremtőnk szavára. Felkelthetjük iránta gyermekeink érdeklődését jó olvasmányok által, és az üdvösségükről beszélgetve. (Review and Herald, 1885. április 14.)
Mindenkinek legyen alkalma kimenni a szabadba szombatnapon! A fiatalok legyenek kapcsolatban Istennel a természet szépségeit szemlélve. Hívjuk fel a figyelmüket Isten emberek iránti szeretetére az Ő teremtett művei által. Ha gyönyörködünk a csodálatosan szép természetben, amelyet Isten teremtett, rávezethetjük gyermekeinket, hogy gyengéd, szerető Atyának tekintsék Teremtőnket. (Bizonyságtételek, II. köt., 583–584. o.)
A szombat az aranykapocs, amely Istent egyesíti népével. (…)
Örök üdvösséget nyerünk, ha a szombatot szentül megtartjuk az Úrnak. (Bizonyságtételek, VI. köt., 351–356. o.)
