„Az Úr, az ő atyáik Istene elküldte hozzájuk követeit jó idején, mert részvéttel volt az Ő népe és lakhelye iránt. De ők Isten követeit kigúnyolták, az Ő beszédét megvetették, és prófétáival gúnyt űztek, míg végül haragja felgerjedt népe ellen, és többé nem volt segítség.” (Krónikák II. könyve 36,15–16)
Pál úgy mutatja be Isten követeinek munkáját, mint amelynek a célja az, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban (Kolossébelieknek írt levél 1,28).
A fiatalok nevelése és képzése olyan legyen, hogy felébressze bennük a szent iránti tiszteletet, és szent áhítatra ihlesse őket Isten házában. Sokan, akik a mennyei Király gyermekeinek vallják magukat, nem értékelik igazán az örökkévaló dolgok szentségét.
Ritkán tanítják őket arra, hogy a lelkész Isten követe, s az általa hirdetett üzenet Isten egyik eszköze az emberek üdvössége érdekében. Ezért mindazok számára, akik meghallhatják ezt az üzenetet, élet illata lesz az életre, vagy halál illata a halálra (Korinthusi II. levél 2,15–16).
Sokan bírálják otthon az istentiszteletet, egyes kijelentéseket helyeselnek, más megfogalmazásokat kárhoztatnak. Ha az Ige szolgálatában a szónok hibát követ el, ne merészeljük ezt felhánytorgatni! Csak a jó munkájáról beszéljünk, a jó gondolatokról, amelyeket említett, mert ezekre úgy kell figyelnünk, mint amelyek Istentől származnak.
Ha az igazi istentisztelet helyes elveit nem fogadjuk el, közönségessé tesszük, ami szent és örökkévaló. Így az igazság hitvallói megsértik Istent, és gyalázatot hoznak a vallásra. Alantas felfogásukkal sohasem tudnák értékelni a tiszta és szent mennyet, és nem készülnek fel arra, hogy csatlakozzanak a mennyei udvarokban élő imádkozókhoz, ahol minden tiszta és tökéletes, s mindenki teljes tiszteletet tanúsít Isten és szent akarata iránt. (Bizonyságtételek, V. köt., 496–500. o.)
