„Így szól az Úr, Izráel Istene: Jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyád háza mindörökké énelőttem jár, de most azt mondja az Úr: Távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, azonban akik engem megutálnak, megutáltatnak.” (Sámuel próféta I. könyve 2,30)
Tegyünk meg mindent, amit csak lehetséges, hogy otthoni életünk a mennyeiekéhez hasonlóvá váljék! (93. kézirat, 1901)
A gyülekezet sikerének alapja az otthoni életmódunk. Az otthon uralkodó légkör határozza meg a gyülekezeti életünket, ezért vallásos kötelezettségeink és feladataink megvalósítása az otthonunkban kezdődik. (The Signs of the Times, 1898. szeptember)
Ha helyesen irányítjuk a családunkat, rendet és tiszteletet viszünk a gyülekezetbe. (Review and Herald, 1895. február 19.)
Ha a családunkban Istent tesszük az első helyre, s arra tanítjuk gyermekeinket, hogy a „bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”, megdicsőítjük Teremtőnket az emberek előtt. (…) Krisztus így nem lesz idegen az otthonunkban, mert ismerjük, tiszteljük és dicsőítjük Őt. Az angyalok gyönyörűségüket találják az ilyen otthonban, ahol Isten a legfőbb uralkodó, és a gyermekeket megtanítják a Teremtő, az igaz vallás, az Ige tiszteletére. Az ilyen családok életében beteljesül az ígéret: „Akik engem tisztelnek, azoknak én is tisztességet szerzek.” (Bizonyságtételek, V. köt., 424. o.)
Az Istennel érintkezés szent kiváltsága világosan megkülönböztethetővé teszi, mi az, ami dicsőséges, amit az Úr készített az Őt szeretőknek – azoknak, akik tisztelik a parancsolatait. Az Isten parancsolatai iránti tisztelet hassa át a mindennapi életünket! (…)
Túl sok jelentéktelen és közönséges dologgal foglalkozunk nap mint nap, s ennek eredménye az, hogy szem elől tévesztjük Őt, és így sok áldást veszítünk el. (13. levél, 1900)
