„Szent és tiszteletre méltó az Ő neve.” (111. zsoltár 9)
Tanúsítsunk tiszteletet Isten neve iránt! Soha ne ejtsük ki Teremtőnk nevét könnyelműen vagy meggondolatlanul, még imáinkban is kerülnünk kell a gyakori és szükségtelen ismétlést. (Nevelés, 243. o.) Az esküdözés és minden olyan szó, amelyet eskü formájában ejtünk ki, tiszteletlenség Isten iránt. Mennyei Atyánk látja, hallja, és nem hagyja büntetlenül a törvényszegőt. „Ő nem csúfoltatik meg.” Akik hiába veszik ajkukra az Úr nevét, azoknak meg kell majd látniuk, hogy „rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni” (Zsidókhoz írt levél 10,31). (136. kézirat, 1901)
Isten nevének gondatlan emlegetése a hétköznapi beszédben, az Ő nevére hivatkozás csekély dolgokban, vagy nevének gyakori, meggondolatlan és könnyelmű említése az Ő meggyalázása. (Pátriárkák és próféták, 306–307. o.)
Milyen téves fogalmaik vannak Isten szentségéről sokaknak, és milyen sokan hiába veszik fel az Ő szent és tiszteltre méltó nevét – nincsenek tudatában annak, hogy a fenséges Istenről beszélnek. Ima közben sokan gondatlan és tiszteletlen kifejezéseket használnak, amelyek megszomorítják Isten drága Lelkét, s így imáik nem juthatnak fel a mennybe. (Early Writings, 70. o.)
„Szent és tiszteletre méltó az Ő neve.” Soha nem szabad könnyelműen vennünk az Istenség címeit vagy megszólítását. Imánk által belépünk a Mindenható fogadótermébe, ezért áhítattal jelenjünk meg előtte. Az angyalok eltakarják arcukat Isten jelenlétében, a kérubok és a ragyogó, szent szeráfok ünnepélyes tisztelettel közelednek trónjához – mennyivel inkább szükségünk van nekünk, halandó, bűnös lényeknek arra, hogy tisztelettel közeledjünk Teremtőnkhöz. (Gondolatok a hegyi beszédről, 157. o.)
