„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád neked.” (Mózes II. könyve 20,12)
A nevelés legjobb módja, ha a gyerekek azt látják, hogy az apa tapintatos és figyelmes az anyával szemben, az anya pedig tiszteletet és megbecsülést tanúsít az apa iránt. Így a gyermekek tisztelni fogják édesapjukat és édesanyjukat. Azáltal engedelmeskednek majd az ötödik parancsolatnak, ha szeretetet látnak szüleikben.
A szüleink iránti kötelezettségünk sohasem szűnik meg. Krisztus ítélőszéke előtt az emberek két csoportja áll majd: az egyik azonosította céljait Krisztussal és a szenvedő emberiséggel, a másik semmibe vette Isten iránti kötelességeit, megbántotta felebarátját és meggyalázta Istent. Örökkévaló sorsukat az dönti el, amit megtettek vagy nem tettek meg Krisztusnak az Ő szentjei személyében. Amíg a szülők élnek, a gyermekek örömmel tiszteljék és becsüljék őket. Vigyenek vidámságot és napfényt idős szüleik életébe! Nincs jobb ajánlás egy gyermekről e világban, mint ha tisztelte szüleit, s nincs szebb feljegyzés róla a mennyei könyvekben, mint az, hogy szerette és tisztelte apját és anyját. (Review and Herald, 1892. november 15.)
A szülők olyan szeretetre és tiszteletre jogosultak, mint senki más. Az ötödik parancsolat nemcsak a szülők iránti tiszteletet és készséges engedelmességet kívánja meg a gyermekektől, hanem a szeretetet és kedvességet is, hogy enyhítsék gondjaikat, őrizzék hírnevüket, segítsék és támogassák őket időskorukban. (Youth’s Instructor, 1906. július 10.)
