„Lelketeket az igazság iránti engedelmességben képmutatás nélkül való testvéri szeretetre tisztítván meg, egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!” (Péter apostol I. levele 1,22)
A vízililiom mélyen leereszti gyökereit a hulladék és iszap felszíne alá, és azokat a tápanyagokat szívja magába, amelyek elősegítik fejlődését. Így nyitja ki üde szirmait, tisztaságban kibontva a tó tükre fölé.
Elutasítja mindazt, ami elhomályosítaná és elcsúfítaná szeplőtelen szépségét. A fiatalok azok társaságát keressék, akik szeretik Istent, mert az ilyen nemes jellemeket szemlélteti a liliom, amely a tavon bontja ki tiszta szirmait. Ne engedjétek, hogy rossz befolyások formáljanak benneteket! Csak azt fogadjátok magatokba, ami elősegíti a tiszta és nemes jellem kifejlődését. Igyekezzetek átalakulni az isteni mintára! (Youth’s Instructor, 1893. január 5.)
Isten többre értékeli a tiszta szívet, mint az aranyat. A tiszta szív az a templom, amelyben Isten lakik, szentély, ahol Krisztus jelen van. A tiszta szív felette áll mindannak, ami silány és alacsonyrendű. Fénylő világosság, kincstár, amelyből felemelő, megszentelő szavak származnak. Olyan hely, ahol megértik Isten jelképes beszédeit, hasonlatait, ahol a legnagyobb örömmel szemlélik Isten képmását. A tiszta szív Istenben találja meg teljes örömét és megelégedését. Gondolatai, szándékai és céljai nemesek. Az ilyen szív szent hely, az erények kincstára.
A tiszta szívűek foglyul ejtik gondolataikat Jézus Krisztus számára. Az a gondolat foglalkoztatja őket, hogyan dicsőíthetik meg Teremtőjüket. (117. levél, 1897)
Ha szívünk tiszta, akkor természetes lesz számunkra, hogy a tisztaságot és a szentséget keressük – amint a mennyei angyalok számára természetes, hogy végrehajtják kijelölt feladatukat, betöltik küldetésüket. (Review and Herald, 1888. október 23.)
