„Amiképpen Te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra. És én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (János evangéliuma 17,18–19)
Jézus Krisztus odaszentelte magát, hogy mi is megszenteltekké lehessünk. Magára vette emberi természetünket, és hibátlan példakép lett az emberiség számára. Nem követett el hibát, hogy mi is győzhessünk, és győzőkként juthassunk országába. Imádkozott, hogy megszentelődhessünk az igazság által. Mi az igazság? Ő kijelentette: „A Te Igéd igazság.” (János evangéliuma 17,17) Tanítványainak az igazság iránti engedelmesség által kellett megszentelődniük. „Nem csak őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükért hisznek majd énbennem.” (János evangéliuma 17,20) Ezt az imát értünk mondta, mert hittünk Krisztus tanítványainak bizonyságtételében. Megváltónk imádkozik, hogy a tanítványai egyek legyenek, amint Ő és az Atya is egyek, és a hívők egysége a bizonysága: Ő küldött el bennünket, hogy viseljük kegyelmének bizonyítékait.
Szent közelségbe kell jutnunk a világ Megváltójával. Legyünk eggyé Krisztussal, amiképpen Ő is egy az Atyával! Milyen csodálatos változást tapasztal Isten népe, amikor egységbe jut Isten Fiával! Rendeljük alá ízlésünket, hajlamainkat, becsvágyunkat, szenvedélyeinket Isten akaratának, és hozzuk összhangba Krisztus lelkületével. Az Úr kész elvégezni ezt a munkát mindazokért, akik hisznek Őbenne. Életük és magaviseletük gyakoroljon átformáló hatást e világon. Krisztus lelkülete hassa át Ő követői életét, hogy úgy szóljanak és cselekedjenek, mint Jézus. Megváltónk így szól: „Azt a dicsőséget, amelyet Te nékem adtál, én nekik adtam.” (János evangéliuma 17,22)
Krisztus kegyelme csodálatos átalakulást visz végbe befogadója jellemében. (Review and Herald, 1889. július 2.)
