Amikor alkalmunk van, cselekedjünk jót minden emberrel, különösképpen hitünk házanépével!” (Galáciabelieknek írott levél 6,10)
Jézus Krisztus ránk bízta, hogy gyülekezetünk szegény tagjairól gondoskodjunk. Szegények mindig lesznek közöttünk, és Megváltónk személyesen bennünket tesz felelőssé értük. Amint egy igazán jó család tagjai gondoskodnak egymásról, szolgálva a betegeknek, támogatva a gyengéket, tanítva a tudatlanokat, nevelve a tapasztalatlanokat, így a hit házanépének is gondoskodnia kell elesett tagjairól. (The Ministry of Healing, 201. o.)
Minden egyes gyülekezetnek kötelessége figyelmes és hatékony intézkedéseket tenni szegényei, betegei érdekében.
Krisztus hitvalló követeinek minden hanyagságát – például amikor elmulasztják a segítségnyújtást egy szegény és elnyomott testvérüknek – feljegyzik a menny könyveiben mint olyan magatartást, amelyet Krisztus iránt tanúsítottak, szentjei személyében. Az Úr nagyon sok keresztényt számon kér majd, akik Krisztus szavait hirdetik másoknak, de nem éreznek együtt hittestvérükkel, aki kevésbé sikeres és szerencsés, mint ők.
Az igazi keresztény a szegény emberek barátja, ezért úgy bánik a bajban levő, szerencsétlen testvérével, mint egy gyenge, érzékeny növénnyel. Isten azt akarja, hogy az Ő szeretetének és kegyelmének követei legyünk a betegek és szenvedők között. Figyeli, hogyan bánunk egymással. Figyeli, hogy Krisztus lelkületével közeledünk-e magas és alacsony rangúakhoz egyaránt. (Welfare Ministry, 181., 210., 168. o.)
Az Úr szegényei tekintetében nincs semmi kétség: minden esetben segítenünk kell őket úgy, ahogyan ez a javukat szolgálja. (Bizonyságtételek, V. köt., 395. o.)
