„A vaknak én szeme voltam, és a sántának lába.” (Jób könyve 29,15)
Gondosan, lelkiismeretesen ügyelj arra, hogy gondolataidat ne foglalják le annyira az üzleti vállalkozások, hogy az igazi istenfélelmet elhanyagold, és kihunyjon szívedben a szeretet! Nagy szükség van rád, hogy Isten segítő keze legyél a szegények és szerencsétlenek érdekében. A legbarátságtalanabb embereknek van a legnagyobb szükségük a figyelmünkre, kedvességünkre. Használd fel idődet és erődet annak megtanulására, hogy „lélekben buzgó” légy, igazságosan járj el, „szeresd az irgalmasságot” és „szolgálj az Úrnak”! Gondolj arra, amit Krisztus mond: „Amit megcselekedtetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem cselekedtétek meg.” (109. kézirat, 1902)
Isten azt kívánja, hogy népe sokkal együttérzőbb és tapintatosabb legyen a szerencsétlenek iránt. Teremtőnk azt kéri tőlünk, hogy ugyanolyan figyelemmel forduljunk a vakok és más szenvedők felé, mint ahogyan az özvegyeket és árvákat kell segítenünk. Az önzetlen segítőkészség nagyon ritka korunkban. Különös, hogy a hitvalló keresztények megvetik Isten Igéjének egyszerű és határozott tanításait, és nem éreznek lelkiismeret-furdalást. Isten felelőssé tett bennünket a szerencsétlenek, vakok, nyomorékok, özvegyek és árvák gondozásáért, de nem sokan törődnek ezzel. (Bizonyságtételek, III. köt., 516–517. o.)
Nagy munkát kell elvégeznünk, és amint közeledünk a földi történelem végéhez, nem lesz kevesebb feladatunk. Ha szívünket Isten tökéletes szeretete tölti be, csodálatos dolgok fognak történni az Úr kegyelméből! (Review and Herald, 1895. január 15.)
