„Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Máté evangéliuma 19,14)
A Megváltó bárhová ment, kedves tekintete, szelíd, barátságos modora megnyerte a gyermekek szeretetét és bizalmát. (…)
Egy anya elindult otthonról a gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Elmondta célját szomszédjának, aki szintén szerette volna, hogy Jézus áldja meg a gyermekeit. Végül több anya gyűlt össze az úton, gyermekeikkel együtt. (…) Jézus várt, hogy meglássa, mit tesznek a tanítványok. Amikor látta, hogy elküldik az édesanyákat – mert azt gondolták, hogy ezzel szívességet tesznek Jézusnak –, e szavakkal mutatott rá a tévedésükre: „Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” A kicsiket karjába vette, és kezeit rájuk helyezve megáldotta őket. (Jézus élete, 511–512. o.)
Isten azt szeretné, ha minden gyermek kicsi korától az Ő gyermeke lenne, hogy mindnyájukat befogadja családjába. A fiatalok is tagjai lehetnek a hívők családjának, és a legértékesebb tapasztalatokat szerezhetik Istennel. (…) Krisztus kis misszionáriusokká szeretné tenni őket. Egész gondolkodásmódjuk megváltozhat, úgy, hogy a bűn már nem tűnik nekik kívánatosnak, hanem gyűlöletesnek, amit kerülniük kell. (…) Az Úr szép és komoly tapasztalatokat ad ezeknek a gyermekeknek a missziómunkában. (104. levél, 1897)
Gyermekek százait és ezreit hozhatjuk Krisztushoz, ha munkálkodunk értük. (Counsel and Practice on Tithe, 162. o.)
A gyermekeket úgy neveljük, hogy rokonszenvet érezzenek az idősek és a szenvedők iránt, s igyekezzenek enyhíteni a szegények és bajban levők szenvedéseit. Tanítsuk meg őket, hogy szorgalmasan dolgozzanak a missziómunkában, kicsiny koruktól fogva gyakoroljanak önmegtagadást és hozzanak áldozatot mások javáért, hogy Isten munkatársai legyenek – hiszen mindebben igazán örömet találnak. (Bizonyságtételek, IV. köt., 429. o.)
