„Van olyan barát, aki csak bajba kever, de van olyan is, aki hűségesebb a testvérnél.” (Példabeszédek könyve 18,24)
A választott nép nevelésének megalapozásából kitűnik, hogy az Istenhez ragaszkodó élet a teljesség élete. Isten szeretné, ha minden képességünket, amellyel megajándékozott bennünket, igyekeznénk továbbfejleszteni, tökéletesíteni.
Isten szereti a szépet, Ő minden szépnek Alkotója, s bennünk is felkelti a szépség iránti vágyakozást. Gondoskodott társas szükségleteinkről is, mert a segítőkész, kedves társaság segít szeretetteljessé válnunk, és megvidámítja, felüdíti lelkünket. (Nevelés, 41. o.)
Az igaz, keresztényi barátságot csak nagyon kevesen ápolják Isten népe körében, holott nagy szükség lenne rá. Hiszen a baráti kapcsolatok összekovácsolnak bennünket, míg szívünk egybeforr, megteremtve a szeretet olyan légkörét, amely kedves a menny szemében. (Bizonyságtételek, VI. köt., 172. o.)
A barátság mélységének arányában növekszik egymásra gyakorolt hatásunk – a jóra vagy a rosszra egyaránt. Mindenki talál barátokat, akikre hatással van, és akik őt befolyásolják.
Titokzatos az a kapocs, amely összeköt bennünket egymással, úgy, hogy két ember ízlése, gondolkodásmódja és érzései szinte azonossá válnak. Az egyik átveszi a másik gondolkodásmódját, utánozza tetteit. Amiképpen a viasz megtartja a pecsét képét, úgy a lélek is megtartja azokat a benyomásokat, amelyeket a társas érintkezések és kapcsolatok alakítanak ki benne. A befolyás öntudatlan lehet, mégis erőteljes. Ha olyan társakat választunk, akik szeretik Istent, akkor egymásra gyakorolt hatásunk az igazsághoz, kötelességteljesítéshez és szentséghez segít mindnyájunkat. (Bizonyságtételek, IV. köt., 587. o.)
Az igaz barátság a menny örömének előíze. (The Ministry of Healing, 360. o.)
