„Mint az arany alma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott szó.” (Példabeszédek 25, 11. – angol ford.)
Mikor Krisztus vendégségben volt, Ő irányította a beszélgetést és sok értékes tanítást adott. A jelenlevők hallgattak rá, mert meggyógyította betegeiket, megvigasztalta a szomorúakat és karjaiba vette gyermekeiket. A vámszedőket és bűnösöket magához vonta, és amikor beszélt, figyelmesen hallgatták.
Krisztus megtanította tanítványait, hogyan viselkedjenek mások társaságában. Oktatta őket az igazi társas élet kötelességeire és szabályaira, amelyek ugyanazok, mint Isten országának törvényei. Példát adott a tanítványainak, hogy ha egy nyilvános összejövetelt meglátogatnak, nem szükséges, hogy valamit szóljanak. Ő egészen másképp viselkedett és beszélt az összejöveteleken, mint amit addig megszoktak. Minden kiejtett szava élet illata volt az életre. Tisztán és egyszerűen beszélt, szavai olyanok voltak, mint az arany alma ezüst tányéron. (Review and Herald, Okt. 2, 1900.)
Milyen kimondhatatlanul becses a Krisztussal való érintkezés! Kiváltságunk, hogy ennek a kapcsolatnak örvendhessünk. (…) Mikor az első tanítványok hallották Krisztus szavait, érezték, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a háznál, az asztalnál és a mezőn. Vele voltak, mint tanítványok tanítójukkal és naponta hallgatták, ahogyan a szent igazságot szólta. Úgy tekintettek rá, mint a szolgák mesterükre. (…) Vidáman és készségesen szolgálták Őt. (The Signs of the Times, Szept. 10, 1885.)
Sok kellemes és hasznos kapcsolatot alakíthatunk ki, azonban egyik sem oly értékes, mint az, amely a végtelen Istennel köt össze bennünket. Ha ilyen szorosan kötődünk Jézushoz, szavai bennünk lakoznak. (…) Ennek eredménye egy megtisztult szív, körültekintő élet és hibátlan jellem. Azonban csak a Krisztus megismerése és társasága által válhatunk hasonlókká Őhozzá, aki a mi egyedüli hibátlan példaképünk. (The Signs of the Times, Szept. 10, 1885.)
