„Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra válik, azoknak, akik az Ő végzése szerint hivatalosak.” (Római levél 8,28)
A próbák közepette gondolj arra, hogy minden megpróbáltatás a javadat szolgálja. Ha bajok vesznek körül, tudatosítsd a céljukat: a dicsőség Urától új erőt és mélyebb alázatosságot nyersz általuk, hogy megáldhasson, támogathasson és megtarthasson téged. Ragadd meg Isten ígéreteit hittel és azzal a reménységgel, „amely meg nem szégyenít” (Római levél 5,5).
Mennyire jó az Úr mindenki iránt, és milyen bátran bízhatunk Őbenne! Kicsiny gyermekeinek hív bennünket. Jöjjünk hozzá mint szerető Atyánkhoz! Arra vágyik, hogy igazságának ragyogó sugarai visszatükröződjenek arcunkról, szavainkból és tetteinkből. Ha úgy fogjuk szeretni egymást, ahogyan Krisztus szeret minket, akkor leomlanak a falak, amelyek elválasztanak bennünket Istentől és egymástól. Eltűnik a sok akadály, amely meggátolja, hogy a Szentlélek egyik szívből a másikba áradjon. Bízz Istenben teljes szívvel, akkor Ő hordozza terheidet! (13. levél, 1904)
Az Úr azt kívánja, hogy népe boldog legyen, ezért a vigasztalás forrásait nyitja meg számunkra, így bármi történjék is, öröm és béke töltheti be szívünket. Nem kell addig várnunk a vigaszra, örömre és fényre, amíg a mennybe jutunk. Már ebben az életben részünk lehet mindebben. Sokat hibázunk, mert nem ragadjuk meg és nem fogadjuk be az áldásokat, amelyek a mi tulajdonaink lehetnének szenvedéseink idején is. Minden szomorúságunk és kísértésünk, minden bánatunk és gondunk, minden üldöztetésünk és viszontagságunk a javunkra szolgál. Minden tapasztalat és körülmény Isten eszköze, amely Őhozzá von közelebb bennünket. Tekintsünk a felhők mögött ragyogó világosságra! (Review and Herald, 1894. február 27.)
Boldogságunk nem azon múlik, ami körülöttünk van, hanem ami bennünk van. Nem attól függ, amink van, hanem amilyenek vagyunk. (Youth’s Instructor, 1902. január 23.)
