„Akinek szíve Reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békességben, mivel Tebenned bízik.” (Ésaiás könyve 26,3)
Sok ember szíve sajog a gondok terhe alatt, mivel mindenben igyekszik a világhoz alkalmazkodni. Akik a világ szolgálatát választották, elfogadták szokásait és problémáit, azok jelleme megromlott és belefáradtak az életbe. Becsvágyuk és világi kívánságaik kedvéért elfojtják lelkiismeretüket, s a bűn miatti önvád terhe is nyomasztja őket. Az állandó bánkódás kimeríti életerőiket. Az Úr azt kívánja, hogy tegyék le a szolgaság igáját. Meghívja őket, hogy az Ő munkáját végezzék: „Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.” Azt tanácsolja nekik, hogy keressék először Isten országát és az Ő igazságát, s megígéri, hogy megad nekik mindent, amire szükségük van. Az aggodalom vak, nem látja a jövőt, azonban Jézus kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségből mutat kivezető utat. Mennyei Atyánknak ezernyi útja van, amelyen gondoskodhat rólunk, melyekről mi semmit sem tudunk. Ha elvégezzük szolgálatunkat és tiszteletben tartjuk Isten akaratát, nehézségeink megoldódnak, és egyenes úton járhatunk.
Krisztus szívében tökéletes békesség lakozott, és Istennel való teljes összhang uralkodott lelkében. Őt az ünneplés nem tette felfuvalkodottá, a rosszallás vagy csalódás nem hangolta le. A leghevesebb ellenállás és legkegyetlenebb bánásmód közepette is megőrizte bátorságát. (Jézus élete, 330. o.)
A valódi boldogságot akkor találhatjuk meg, ha Krisztustól tanulunk. Békét és nyugalmat talál mindenki, akik szaván fogja Jézust, rábízza lelkét az Ő megtartó hatalmára, és elfogadja rendelkezéseit. Aki így tesz, azt ezen a világon semmi sem szomoríthatja el, mert Jézus megörvendezteti jelenlétével. (The Signs of the Times, 1904. január 13.)
