„Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.” (Timótheushoz írt I. levél 6,6)
Túlságosan megterheljük a családunkat a gondok és terhek emlegetésével, és túl kevéssé ápoljuk a természetes egyszerűséget, békességet és boldogságot. Kevésbé kell törődnünk azzal, hogy mit mond vagy mit vár el a külvilág, és több figyelemben kell részesítenünk családunk tagjait. Legyen kevesebb a külsőségekre törekvés és a látszatudvariaskodás a család tagjai között – sokkal több gyengédségre, szeretetre, vidámságra van szükség, s tanúsítsunk valódi keresztényi udvariasságot és előzékenységet! Meg kell tanulnunk, hogyan tegyük otthonunkat vonzó, meghitt hellyé. A hálás szív és kedves tekintet értékesebb, mint a gazdagság és a fényűzés. Az egyszerű dolgokkal való megelégedés boldoggá teszi az otthont, ha szeretet lakozik benne.
Jézus, a mi Megváltónk királyi méltóságában járt a földön, mégis szelíd és alázatos szívű volt. Világosság és áldás volt minden otthon számára, mert örömet, reménységet és bátorítást vitt magával. Bárcsak meg tudnánk elégedni kevesebbel, bárcsak ne lennének túlzott kívánságaink! Ha kevesebbet törekednénk nehezen elérhető dolgok megszerzésére, amikkel az otthonunkat szeretnénk szépíteni – miközben nem ápoljuk a szelíd és csendes lelkületet, amelyet Isten többre értékel az ékességeknél –, mennyivel boldogabbak lennénk! Az egyszerűség, szelídség és igaz szeretet kegyelmi ajándéka Édenné változtatná a legszerényebb otthont is. Jobb vidáman eltűrni minden kényelmetlenséget, mint feláldozni a békességet és megelégedést. (Bizonyságtételek, IV. köt., 621–622. o.)
Ebben rejlik a megelégedés és a boldogság titka: az igazi keresztény igyekszik hasznos életet élni, és szokásait Jézus példájához alakítja. Ezáltal megtalálja az igazi boldogságot a jótettek jutalmaként. A mesterkélt élet rabszolgaságából felemelkedik a krisztusi egyszerűség szabadságába és gyönyörűségébe. (Review and Herald, 1877. február)
