„Bízzál az Úrban, és jót cselekedj, e földön lakozz, és hűséggel élj.” (37. zsoltár 3)
Igazi boldogságot csak akkor találhatunk, ha jók vagyunk másokhoz, és jót cselekszünk. A legtisztább, legmagasztosabb örömökben azok részesülnek, akik hűségesen elvégzik a rájuk bízott feladatokat, nem hanyagolják el a kötelességeiket.
Krisztus mindenkire rábízta a szolgálat munkáját. Ő, a dicsőség Ura, kijelentette: „Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon.” (Máté evangéliuma 20,28) A mennyei Felség készségesen beleegyezett, hogy eljöjjön hozzánk és elvégezze azt a munkát, amelyet Atyja rábízott. Jézus nemesnek tartotta a munkát. Ácsként dolgozott, hogy a szorgalomban is példát mutasson nekünk. Már egészen fiatal korában kivette részét a családfenntartásból. Felismerte, hogy Ő is része a családi közösségnek, ezért készséggel részt vállalt a család terheinek hordozásában.
A gyermekek és a fiatalok örömet találnak abban, ha könnyítenek édesapjuk és édesanyjuk gondjain azáltal, hogy önzetlen érdeklődést tanúsítanak otthonuk iránt. Amikor vidáman végzik el a rájuk bízott feladatokat, gyakorlatot szereznek, amely alkalmassá teszi őket bizalmi állások betöltésére, és hasznos emberekké válnak. Az otthon egyszerű kötelességeinek teljesítése által a fiúk és lányok alapot vetnek a szellemi, erkölcsi és lelki kiválóságnak. (Youth’s Instructor, 1901. december 5.)
Vannak, akik azt gondolják, hogy a gazdagság és tétlenség áldás. Azonban a legboldogabbak és legegészségesebbek azok, akik mindig tevékenykednek, és vidáman végzik mindennapi munkájukat. Az egészséges elfáradás a helyesen beosztott munka következménye, s ez biztosítja a felüdítő alvás áldásait. Az, hogy a bűn következtében az embernek fáradságos munkával kell megkeresnie mindennapi kenyerét, valamint a boldogság és dicsőség ígérete ugyanazon királyiszékből hangzott el, és mindkettő áldás számunkra. (Christian Temperance and Bible Hygiene, 97. o.)
