„Aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat, ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból vagy kénytelenségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.” (Korinthusiakhoz írt II. levél 9,6–7)
A talentumok példázatában láthatjuk a szorgalmas és a rest szolgát: mindkettőre rábízták az Úr pénzét. Egyikük komolyan dolgozni kezdett, és alkalmat keresett arra, hogy rábízott talentumait mások áldására és javára használja fel. Nem azért él, hogy a maga tetszését keresse és kiszolgálja önző vágyait, mintha ez volna az élet célja, hanem józanul gondolkodik, és szem előtt tartja, hogy csak rövid idő áll rendelkezésére az üdvösségre való előkészülethez. (Youth’s Instructor, 1893. június 8.)
Isten ad erőt a vagyon megszerzésére, de ezt a képességet nem önmagunk kiszolgálására, kényeztetésére adja, hanem eszközül arra, hogy visszaadjuk Istennek, ami az övé. Ebből a célból nem bűn anyagi javakat szerezni. A pénzt azonban munkával kell megkeresnünk. Minden fiatalt rá kell nevelnünk a szorgalmas munkára. A Biblia senkit sem kárhoztat a gazdagságáért, ha becsületes úton szerezte. A gazdagság áldásnak bizonyul, ha Isten tulajdonának tekintjük, ha hálával fogadjuk, és hálával adjuk vissza az Adományozónak. (Bizonyságtételek, VI. köt., 452. o.)
A pénznek nagy értéke van, mert igen sok jóra lehet fordítani. Isten hű gyermekeinek kezében eledel az éhezőknek, ital a szomjazóknak és ruházat a mezíteleneknek. Védelem az elnyomottak számára és eszköz a betegek megsegítésére. A pénz azonban nem értékesebb a homokszemeknél, ha nem használjuk fel a rászorulók életszükségleteinek előteremtésére, mások áldására és Krisztus ügyének előrevitelére. (Krisztus példázatai, 351. o.)
