„De te, Istennek embere (…) kövesd az igazságot, istenfélelmet, hitet, szeretetet, békességes tűrést, szelídséget.” (Timótheushoz írt I. levél 6,11)
Maradjunk szoros kapcsolatban Istennel, hogy szívünk befogadja az istenfélelem kegyelmi ajándékát! Jézus legyen otthonunk vendége, családunk tagja, hogy visszatükrözzük képmását, és bemutassuk, hogy a Mindenható fiai és leányai vagyunk. A hívő élet széppé teszi otthonunkat. Ha az Úr velünk lakozik, érezni fogjuk, hogy Krisztus mennyei családjához tartozunk. Felismerjük, hogy angyalok figyelnek bennünket, ezért szelídek és türelmesek leszünk. Az udvariasság és istenfélelem által alkalmassá válunk arra, hogy beléphessünk a mennyei udvarokba.
Énok Istennel járt: tisztelte Istent az élet minden területén. Otthonában és munkáját végezve mindig feltette a kérdést önmagának: „Vajon ez kedves lesz-e az Úr előtt?” Miután megemlékezett Istenről és követte tanácsát, jelleme átalakult, istenfélő emberré lett, akinek életmódja tetszett Istennek. Mindnyájunknak szól a figyelmeztetés, hogy az istenfélelem mellett szükségünk van a testvéreink iránti kedvességre is. Jellemünk nem nélkülözheti ezt a tulajdonságot. Úgy kell szeretnünk másokat, ahogyan Krisztus szeret bennünket. Az egek Ura az embert valódi értéke szerint becsüli. Aki barátságtalan e földi otthonában, az alkalmatlan a mennyei otthonba való belépésre. Ha mindig a saját akaratát akarja keresztülvinni, bárkit szomorít meg ezáltal, a mennyben sem lenne elégedett, ha nem uralkodhatna ott is. Uralja szívünket Krisztus szeretete! Keresd Istent megtört, bűnbánó szívvel, így részvét ébred szívedben testvéreid iránt, s készen leszel arra, hogy kedves legyél hozzájuk, segítőkész és szeretetteljes.
Ez a lelkület közelebb hozza hozzánk a mennyet. Ha ezen dolgozunk, érezni fogjuk Isten édes békéjét és vigasztalását. (Review and Herald, 1888. február 21.)
