„És meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, beszélgetvén egymás között zsoltárokban, dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.” (Efézusi levél 5,18–19)
Istent megdicsőítik a tiszta szívből és iránta érzett szeretetből fakadó hálaénekek. A hála, amit a keresztények éreznek, és Isten békéje, amely bennük uralkodik, arra indítja őket, hogy háladalt zengjenek az Úrnak, és énekben fejezzék ki a Megváltót megillető viszontszeretet mélységét. Hiszen Jézus annyira szerette őket, hogy meghalt értük – azért, hogy nekik életük legyen. (Bizonyságtételek, I. köt., 509–510. o.)
A Biblia énekelni és zenélni hív bennünket, hogy ezáltal áldást nyerhessünk. A zenét sokszor megrontják, hogy gonosz célokat szolgáljon, s így a legcsábítóbb kísértő eszközzé válik. Azonban helyesen alkalmazva Isten értékes ajándéka, amely felemel, magasztos és nemes gondolatokra ihlet bennünket, és nemessé teszi lelkünket.
Amiképpen Izrael gyermekei a pusztában szent énekekkel tették derűssé útjukat, úgy Isten azt szeretné, ha gyermekei ma is dicsérő énekekkel tennék örömtelivé zarándok életüket. Kevés eszköz hatásosabb Isten Igéjének emlékezetünkbe vésésére, mint ha énekekben ismételjük őket. Az ilyen énekeknek csodálatos erejük van. Hatalmukban áll, hogy megfékezzék a műveletlen emberek természetét, felüdítsék gondolataikat, felébresszék együttérzésüket, előmozdítsák a harmonikus cselekvést, és száműzzék a bánatot, balsejtelmet, amely elbátortalanít és meggyengít.
Az ének az egyik leghatásosabb eszköz, hogy jóra befolyásolja szívünket, s a lelki igazságokra irányítsa figyelmünket. A súlyosan megterhelt és kétségbeesett embereknek gyakran eszükbe jutnak Isten szavai valamely régen elfelejtett, gyermekkori énekből – és így az őket környékező kísértések elveszítik erejüket. Életük új értelmet nyer, képesek lesznek bátorítani a körülöttük élőket, s örömet szerezni embertársaiknak. (Nevelés, 167–168. o.) * 104. zsoltár 33.
