„Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok.” (Ámós próféta könyve 5,14)
Jézus Krisztus ellensége, Sátán minden eszközt felhasznál, hogy népszerűvé tegye a gonosz tettet és a lealacsonyító bűnt. Nem járhatunk nagyvárosaink utcáin anélkül, hogy ne találkoznánk a bűn feltűnő hirdetésével, bemutatva valamelyik regényben, vagy előadva egy színházban (tévéműsorban). Az emberek gondolkodását ránevelték a bűnnel való megbarátkozásra. Az aljas bűnöket a nép elé tárják a napilapokban és más újságokban. Izgató történetekben hozzák eléjük mindazt, ami felszítja a szenvedélyeket. Annyit olvasnak és hallanak lealacsonyító bűntettekről, hogy egykor érzékeny lelkiismeretük – amely visszariadt volna az ilyen jelenetektől – megkeményedik, s mohó érdeklődéssel időznek az efféle olvasmányok és látnivalók mellett.
Sok szórakozás, amely még az állítólagos keresztények között is népszerű, ugyanazt a célt szolgálja, mint a pogányok szórakozásai a múltban. Valóban nagyon kevés akad köztük, amelyet Sátán nem tud felhasználni a lelkek megrontására. A színház által Sátán korszakokon át azon munkálkodott, hogy felkorbácsolja a szenvedélyeket és dicsőítse a bűnt. A zenés előadásokat, lebilincselő előadásmódjukkal, elbűvölő zenéjükkel, jelmezeikkel, táncaikkal, kártyaasztalaikkal arra használja fel Sátán, hogy lerombolja a helyes alapelvek védőfalait, és megnyissa az ajtót az érzéki vágyak számára. Minden szórakozó összejövetelen, ahol a büszkeséget ápolják, vagy az étvágynak hódolnak, ahol a résztvevőket arra vezetik, hogy elfelejtsék Istent, Sátán veri bilincsbe az embereket. (Pátriárkák és próféták, 459–460. o.)
Egyedüli biztonságunk az, hogy minden pillanatban Isten kegyelmének oltalmára bízzuk magunkat, és nem oltjuk ki lelki látásunkat, hogy a rosszat jónak és a jót rossznak nevezzük. Tétovázás és érvelés nélkül el kell zárnunk és meg kell védenünk a lelkünkhöz vezető utakat. (Bizonyságtételek, III. köt., 324. o.)
