„Felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek, amikor megjelenik.” (Péter apostol I. levele 1,13)
Mindnyájunknak el kell végeznünk ezt a munkát, hogy „felövezzük elménk derekait”, rendbeszedjük gondolatainkat, felkészüljünk, józanok legyünk és vigyázzunk imában. Uralnunk kell az elménket: olyan gondolatoknál időzzünk, amelyek erősítik erkölcsi erőnket. Gondolataink legyenek tiszták, elmélkedjünk tiszta dolgokról, ha azt akarjuk, hogy szavaink kedvessé váljanak Isten előtt, és embertársaink áldására szolgáljanak. (Review and Herald, 1882. június 18.)
Gondosan kell védelmeznünk az elménket. Nem szabad megengednünk, hogy olyan gondolatok foglalják le, amelyek tönkretennék egészséges működését, gyengítenék és megsemmisítenék életerejét. Hogy ezt megakadályozhassuk, előre be kell vetnünk jó maggal, amely felnövekedve gyümölcstermő ágakat hoz. A megműveletlen föld tövist és összekuszálódott szőlőágakat terem, amelyek kimerítik a földet, és tulajdonosuk számára értéktelenek. A magvakat mindenhová elviszi a szél: ha a földet nem művelik, ezek a magvak felnövekedve elfojtanak minden értékes gyümölcstermő növényt. Ha a földet megművelnénk és bevetnénk jó maggal, akkor az értéktelen gyomnövényeket kiirtanánk, és nem tudnának virulni. (Review and Herald, 1886. november 9.)
Azok a fiatalok, akik örömet találnak Isten Igéjének olvasásában és az imádságban, mindig felüdülnek, mert az élet kútforrásából merítenek. Az erkölcsi kiválóság olyan magas fokát és a gondolkodás oly mélységeit érik el, amelyet a legtöbben fel sem tudnak fogni. Az Istennel való érintkezés jó gondolatokat, nemes törekvéseket ébreszt, elősegíti az igazság megértését, és magas célkitűzésre ihlet. Azokat, akik így összekapcsolódnak Istennel, Ő elismeri fiainak és leányainak. Állandóan magasabbra jutnak, tiszta látást nyernek Istenről és az örökkévalóságról, s így az Úr világosságának közvetítőivé lesznek. (Bizonyságtételek, IV. köt., 624. o.)
