„Megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (I. Korinthusi levél 9,27)
Fizikai állapotunk nagyban befolyásolja az elménk egészségét, gondolkodásunkat, szellemi és lelkierőnket, jellemünk fejlődését. A lelkek ellensége ezért irányítja kísértéseit testi erőink gyengítésére és lealacsonyítására. Itt elért sikere egész lényünket alárendeli a gonosznak. Természetünk gonosz hajlamai a biztos romlásunkat és halálunkat okozzák, ha nem rendeljük alá őket egy magasabb erő hatalmának.
Testi kívánságainkon uralkodnunk kell: lényünk magasabb erői legyenek az életünk vezetői, szenvedélyeinket uralja az akaratunk, amely álljon Isten uralma alatt!
Isten kívánalmait lelkiismereti kérdéseknek kell tekintenünk. Igyekezzünk mindenkit ráébreszteni az önuralom fontosságára, a tisztaság szükségességére, arra, hogy létkérdés a romlott étvágy és minden beszennyező szokás legyőzése. Jó példánkkal győzzük meg embertársainkat, hogy testi-lelki erejük Isten ajándéka, amelyet a legjobb állapotban érdemes megőrizniük Isten szolgálatára.
Az örökölt és a szokásaink által rögzült rossz hajlamaink ellen csak annyira tudunk védekezni, mint a rohanó ár ellen. Amíg Krisztus nem lesz életünk megelevenítő ereje, nem vagyunk képesek ellenállni a kísértéseknek. Az ember csak Jézussal eggyé válva lehet szabad. Ha akaratunkat átadjuk Krisztusnak, Ő helyreállít bennünk mindent, azaz elvezet a tökéletes, „érett férfiúságra” (Efézusi levél 4,13).
Az Isten iránti engedelmesség megszabadít a bűn szolgaságából – szabadulást jelent az emberi szenvedélyektől és indulatoktól. Az ember így győzhet önmaga felett, hajlamai felett, a fejedelemségek és hatalmasságok felett, e világ sötétségének fejedelmei és a gonoszság lelkei felett (Efézusi levél 6,12). (Review and Herald, 1894. július 24.)
