„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” (János I. levele 2,15–16)
A most élő fiataloknak heves harcot kell vívniuk, ha a bibliai alapelvek szerint szeretnének élni. Milliók legfőbb törekvése az, hogy mindent másokhoz hasonlóan tegyenek, azaz a világhoz szabják magukat. Csak sodorja őket az ár, nincs egyéniségük, erkölcsi függetlenségük. A világ helyeslése értékesebb számukra Istenénél, vagy azok véleményénél, akiket Ő becsül. Cselekedeteik egyetlen indítéka vagy szabálya: a saját érdeküknek megfelelő alkalmazkodás, a politika. Mivel nem értékelik az igazságot, és tetteiket nem elvek irányítják, nem lehet bízni bennük, mert Sátán kísértéseinek játékszerei. Ők maguk sem éreznek igazi megbecsülést önmaguk iránt, és nem ismerik a valódi boldogságot. Sajnálatra méltók gyengeségük és balgaságuk miatt – példájukat kerülniük kell mindazoknak, akik igazán méltók akarnak lenni a tiszteletre. Mégis nagyon gyakran keresik társaságukat az emberek, mert vonzerejüknek szinte lehetetlen ellenállni.
Véleményed kialakításánál és társaid megválasztásánál az értelem és Isten félelme legyen a vezetőd! Tarts ki szilárdan a célod mellett, tekintet nélkül arra, hogyan vélekednek rólad mások. Amikor Isten kívánalmai ellenkező úton vezetnek, mint amit társaid követnek, ne hagyd magad elbizonytalanítani, menj határozottan előre, akár sokan, akár kevesen vannak azok, akikkel egy irányba haladsz. Bármit kárhoztat Isten Igéje, azt vesd meg te is, még ha az egész világ elfogadja és védelmezi is.
Akik sodródnak az árral, önzők, szeretik az élvezeteket, csak vágyaik kielégítését keresik, és elveikre tekintet nélkül a könnyebb utat választják, sohasem állhatnak majd ama fehér trón előtt a győztesekkel. (Youth’s Instructor, 1883. október 10.)
