„A Fáraó így szólt a szolgáihoz: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten Lelke van? És így szólt a Fáraó Józsefhez: Mivelhogy Isten mindezeket neked jelentette meg, nincsen hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nagyobbá nálad.” (Mózes I. könyve 41,38–40)
Józsefet a börtönből hozták ki, s felmagasztalták, hogy egész Egyiptom fölött uralkodjék. Tisztsége nagy megtiszteltetés volt, mégis nehézségek és veszedelmek vették körül. Mindenki nagy veszélyben forog, aki magas pozíciót foglal el. Mialatt a vihar sértetlenül hagyja a völgy virágait, ugyanakkor kitépi a hegytetőn álló pompás, sudár fát. Így azokat, akik megőrizték feddhetetlenségüket alázatos, szerény életükben, mélységbe ránthatja a kísértés, amely a siker nyomán érkezik. József jelleme azonban egyformán kiállta a nyomorúságok, viszontagságok és a siker próbáját. Ugyanazt a hűséget tanúsította Isten iránt a fáraó palotájában, mint a börtön cellájában. A pogány országban mindig idegen volt, elszakadva rokonaitól, Isten imádóitól, azonban feltétlenül hitte, hogy Isten irányította a lépteit, ezért Teremtőjére támaszkodva hűségesen teljesítette kötelességeit. József által a fáraónak és Egyiptom főembereinek figyelme az igaz Istenre irányult, s megtanulták tisztelni azokat az alapelveket, amelyek megnyilatkoztak a Teremtő imádójának életében és jellemében.
Hogyan tudta elérni József a jellemszilárdság, becsületesség és bölcsesség ilyen magaslatát? Fiatalságának éveiben inkább hallgatott a kötelesség szavára, mint hajlamaira. Ifjúkori feddhetetlensége, egyszerű bizalma, becsületessége felnőttkora nemes cselekedeteiben teremte meg gyümölcsét. Feladatait mindenkor hűségesen végezte, legmegvetettebb helyzetében is – így fejlődött és erősödött, míg alkalmassá vált a legmagasabb szolgálatra. Aki a Teremtő akaratával összhangban él, annak jelleme a legjobb és legnemesebb irányba fejlődik. (Pátriárkák és próféták, 222. o.)
