„Igéd kijelentése világosságot gyújt, oktatja a tudatlanokat.” (119. zsoltár, 130)
Isten Igéje sötét helyen világító lámpás. Amikor olvassuk, világosság árad a szívünkbe, és fényénél meglátjuk, milyenné kell lennünk.
Az Ige arra hív bennünket, hogy a nehézségek közepette tanulmányozzuk az Istentől származó figyelmeztetéseket és ígéreteket, mert ezek által segítséget nyerünk. Ha nem járunk e könyv tanácsa szerint, és nem Istentől kérünk útmutatást, akkor szavainkat és cselekedeteinket beszennyezi az önzés. Elfelejtjük Istent, és azon az úton fogunk járni, amelyet nem Ő választott számunkra. Isten Igéje telve van becses ígéretekkel és hasznos tanácsokkal. Csalhatatlan, mert Isten nem tévedhet.
Tanácsot nyújt az életünk minden kérdésében. Teremtőnk szomorúan látja, amikor gyermekei elfordulnak tőle, és inkább emberi segítséget keresnek.
Ha a Szentíráson keresztül kapcsolatot tartunk fenn Istennel, szívünk nemessé válik és megszentelődik. A Megváltó szeretetének ihletett feljegyzését olvasva valódi bűnbánatra jutunk. Az a vágy tölti be lelkünket, hogy hasonlóvá legyünk Mesterünkhöz: a szeretetből fakadó szolgálat életét éljük. Isten hatalma csodálatosan megőrizte írott Igéjét a hosszú korszakokon át. (The Signs of the Times, 1906. március 28.)
A Bibliát Istentől kaptuk, hogy vezessen bennünket. Fényénél látjuk az ösvényt, amelyen haladnunk kell. Világosságot áraszt a múltra, az emberi történelemre, és a legtökéletesebb összhangot tárja fel ott, ahol a sötétségben levők számára csak zűrzavar látszik. Ami a világ fiai számára megmagyarázhatatlan titoknak tűnik, abban Isten gyermekei világosságot és szépséget fedeznek fel. (Review and Herald, 1900. február 6.)
Boldog ember az, aki elmondhatja, hogy Isten Igéje a lámpása. A mennyből jövő fénysugár megvilágítja utunkat, és megmutatja nekünk a helyes irányt. (207. levél, 1904)
