Ellentétben a földi országokkal

„Mihez hasonlítsuk Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?” (Mk 4:30)

Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a Mennybõl, felvonta a lázadás zászlaját a Földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá vonja az embereket… Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az õ törvényei szerint és saját eszközei által, Istentõl függetlenül mûködik. Annyira jól haladt tervei megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani az országát a Földön, ekként kellett szólnia: „Mihez hasonlítsuk Isten országát?” A földi társadalomban semmi nem nyújtott lehetõséget az összehasonlításra…
Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és vétkek gyakorlásával… Az Ö elgondolása szerinti ország nem használ erõszakot, és annak alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról… Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött Földünkre. Nem azért jött, hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy „örömöt mondjon a szegényeknek”, „bekösse a megtört szívûeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkötözötteknek pedig megoldást”, és „megvigasztaljon minden gyászolót” (Ésa 61:1-2). Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és megtaposott emberiségnek, hogy az Õ szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az istenség részesévé válhasson… 
Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga, mint a béke fejedelme, lett egyháza fejévé. Személyében az istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak. Küldetésének végsõ célja az volt, hogy bûnáldozat legyen a világért, hogy vérének kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a Földön „széjjeljárt, jót cselekedvén” (ApCsel 10:38). Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig nyitva volt a szenvedõk jajkiáltása meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt és megfáradt lelkek megsegítésére…
Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Õt mutatják be.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Versetul zilei

Urmărește Devoționalul Video