„És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben… teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, amelyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.” Fil 1:9–11
Ahol van élet, ott van növekedés és gyümölcstermés is. Ha nem növekszünk a kegyelemben, lelkileg silánnyá, beteggé és gyümölcstelenné válunk. Istennek a velünk való tervét kizárólag növekedés és gyümölcstermés útján érhetjük el. „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim” – mondja Krisztus. Ahhoz, hogy sok gyümölcsöt teremhessünk, élnünk kell a lehetőségeinkkel. Használjunk ki minden alkalmat az erő megszerzésére.
A tiszta, nemes jellem kiváltsága mindenki számára adott, azonban sokakban nincs komoly vágy az ilyen jellem után. Nem tudnak megválni gonosz útjuktól a jó érdekében… Nem fogadják el azokat az áldásokat, amelyek összhangba hoznák őket Istennel… Képtelenek a növekedésre.
A növekedés egyik isteni terve a továbbadás. A kereszténynek mások megerősítése által kell erősödnie. „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11:25). Ez nem puszta ígéret, hanem isteni törvényszerűség, amely által a jó cselekedetek folyamai a mélység vizeihez hasonlóan áramlanak, miközben szüntelenül visszatérnek eredeti forrásukhoz. E törvény betöltése a lelki növekedés titka…
Ha hit által Istenhez jövünk, Ő elfogad minket, és erőt ad a tökéletesség emelkedőjén vezető lépésekhez. Ha ügyelünk arra, hogy szavainkkal és tetteinkkel ne hozzunk szégyent arra, aki megbízott bennünk, és ha minden lehetőséget kihasználunk, akkor el fogjuk érni a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékét…
Keresztények! Jézus megmutatkozik-e az életünkben? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy testünk ne betegedjék meg? Hogy értelmünk az énünkön túlmutatva, megkeresse minden pillanat ok-okozati összefüggését, és megküzdjön a kemény problémákkal, s győzzön felettük? Hogy akaratunk szilárdan ellenálljon a gonosznak, és az igazság védelmére keljen? Keresztre feszítjük-e énünket? Közeledünk-e a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértéke felé? Felkészülünk-e arra, hogy a kereszt jó katonáiként viseljük a nehézségeket?
