„Tudom, kinek hittem”

„Amiért szenvedem ezeket is; de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1:12)

Pál apostol tekintete nem bizonytalanul, nem félve, hanem ujjongó reménnyel és boldog vágyakozással hatolt át a síron. Ott áll vértanúsága színhelyén; nem látja sem a hóhér bárdját, sem a tikkadt földet, amely csakhamar beissza a vérét. Pillantása azon a nyári reggelen a mennybolt fényes, végtelen kékségét kutatja, s felhatol egészen az örökkévaló Isten trónjáig.
 
Pál, a hit embere, látja Jákób látomásának fényes létráját. Ez a létra Krisztus, aki összekötötte a Földet a Mennyel, a halandó embert a végtelen Istennel. Emlékezetén átvonul a pátriárkák és próféták élete. Hite erősödik, mert tudja, hogy ők is Jézusban bíztak, aki vigaszuk és támaszuk volt, s akiért most az életét adja. Istennek e szentjei, akik századról századra hitük bizonyságtevői voltak, ismétlik az ígéretet: „Hű az Isten.” Apostoltársai is hirdetik Krisztus evangéliumát; szembeszállnak a vallási vakbuzgósággal, a pogány babonával, az üldözéssel és a megvetéssel, sőt életük sem drága, csak hogy fennen lobogtassák a kereszt zászlaját a hitetlenség sűrű sötétségében. Hallja bizonyságtételüket Jézusról, Isten Fiáról, a világ Üdvözítőjéről. A kínpadokról, a máglyákról, a tömlöcökből, a Föld barlangjaiból hangzik felé a vértanúk diadalkiáltása. Hallja a rettenthetetlen emberek tanúságtételeit, akik, ámbár elhagyatottan, kifosztottan, megkínzottan, de bátran, ünnepélyesen bizonyítják hitüket. „Mert én tudom, hogy kinek hittem”…
 
Krisztus áldozata által megváltva, vérében megtisztítva a bűntől, szentségébe öltözötten, Pál önmagában hordozza azt a bizonyosságot, hogy lelke értékes Megváltója szemében. Élete Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Pál meggyőződött arról, hogy Ő, aki legyőzte a halált, meg is tudja őrizni azt, amit oltalmára bízott.
 
Boldog vagyok, amiért Isten elé járulhatunk alázattal és hittel, és addig könyöröghetünk hozzá, amíg lelkünk szoros kapcsolatba nem kerül Jézussal, és minden terhünket a lábához vethetjük. „Mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Versetul zilei

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedent
Articolul următor