Végtelen szenvedés

„Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2:18)

Bárcsak megértenénk e két szó jelentőségét: „szenvedett, megkísértetvén”. Noha mentes volt a bűn szennyétől, szent természetének kifinomult érzékenysége kimondhatatlanul fájdalmassá tette számára a gonoszsággal való érintkezést. Emberi természete mégis szemtől szemben állt a fő csalóval, és egymagában visszaverte trónjának ellenségét. Egyetlen gondolat erejéig sem lehetett rábírni, hogy engedjen a kísértés hatalmának.
 
Micsoda látvány a Menny számára! Krisztus, aki a bűnnek legkisebb csíráját sem ismerte, felvette az emberi természetet annak megromlott állapotában. Halandó ember nem képes felfogni ennek a megalázkodásnak a mértékét. Isten – megalázva Önmagát – megjelent testben. Micsoda elgondolkodtató téma ez! Méltó az alapos elmélyülésre! Krisztus, a mennyei Fenség, ennek ellenére igen alacsonyra ereszkedett. Méltóságából és dicsőségéből azonban semmit nem vesztett. Szegénység és hatalmas megaláztatás övezte az életét. A mi érdekünkben lett szegénnyé, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk.
 
A világ elveszítette eredeti jóságát. Általánossá vált a hitehagyás és az erkölcsi romlottság. Jézus élete szüntelen fárasztó munka volt. Az isteni jóság és önzetlen szeretet lelkületével itatta át az embereket, hogy ezáltal visszaállítsa őket eredeti állapotukba. Noha a világban volt, mégsem volt a világból való. Soha nem szűnő fájdalmat jelentett számára, hogy azzal az ellenségeskedéssel, alantassággal és tisztátalansággal kellett érintkeznie, amelyet Sátán hozott a világba. Azonban munka várt rá. A Menny és a Föld összekötése révén összhangba kellett hoznia az embert az isteni tervvel. Krisztus semmi áldozatot nem tekintett túl nagynak e cél elérése érdekében. „Hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett” (Zsid 4:15). Sátán minden lépésénél készen állt megtámadni Őt. A legádázabb kísértések záporoztak arra, „aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott” (1Pét 2:22). „Szenvedett, megkísértetvén”, és szenvedésének mértéke arányban volt szentségének tökéletességével. A sötétség fejedelme azonban nem tudta bűnre csábítani. Egyetlen gondolat vagy érzés erejéig sem engedett a kísértéseknek.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentDALBĂ
Articolul următorPlaneta albastră, casa noastră