Az Úr magasztalása

„Magasztaltassék fel az Úr… [mondják azok], akik szeretik a te szabadításodat” Zsolt 40:17

Krisztus bizonyságtevőiként el kell mondanunk, amit mi magunk láttunk, hallottunk, éreztünk. Ha lépésről lépésre követjük Jézust, jogunk van elmondani a lényegét annak az útnak, amelyen vezet minket. Elmondhatjuk, hogyan tettük próbára ígéretét, s hogyan találtuk igaznak. Bizonyságot tehetünk, hogy megismertük Krisztus kegyelmét. Ez az a bizonyságtétel, amelyre Urunk hív, s amelynek hiányában a világ elvész.
 
Isten azt szeretné, ha minden olyan család, amely az örökkévaló hajlékokban való lakozásra készül, dicsőséget adna neki kegyelmének gazdag kincseiért. Ha a gyerekeket a jó adományok szerzője iránti hálára nevelnénk otthonunkban, akkor családunkban megtapasztalhatnánk a mennyei kegyelem erejét. Otthonunkat vidámság töltené be, és az ilyen otthonnal rendelkező fiatalok tiszteletteljes lelkületet vinnének magukkal az iskolába és a gyülekezetbe…
 
Az ilyen családokban minden egyes földi áldást hálával fogadnának, a lelki áldások pedig még nagyobb örvendezésre adnának okot, mert az igazság Igéje megszentelte a családtagok látásmódját. Az Úr Jézus nagyon közel van azokhoz, akik ekként értékelik kegyelmes ajándékait, és akik minden jóban a gondoskodó és szerető Isten áldásait látják. Őt tartják jólétük és vigasztalásuk forrásának, a kegyelem kifogyhatatlan kútfejének.
 
Az igazi hívőnek mindenben Isten az első és a legnagyobb. Semmilyen becsvágyó indíték nem csökkenti Isten iránti szeretetét. Szilárdan, kitartóan visszahárítja a dicsőséget mennyei Atyjára. Ha hűségesen megdicsőítjük Isten nevét, indítékainkat a Menny irányítja, lelki és értelmi képességeink pedig fejlődnek.
 
Jézus, a mennyei Mester mindig mennyei Atyja nevét dicsőítette. Tanítványait oktatta, hogy így imádkozzanak: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved” (Mt 6:9). Nem felejthették el megvallani, hogy „tied… a dicsőség” (Mt 6:13).

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentÎN MÂINILE OLARULUI
Articolul următorTandrețe