„Ellenkezőleg, az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész Föld!” (Hab 2:20)
Láttam egy királyi széket, amelyen az Atya és a Fiú ült. Jézus arcát szemléltem, és gyönyörködtem kedves személyében. Az Atya alakját nem láthattam, mert egy dicsőséges fényben ragyogó felhő eltakarta őt. Megkérdeztem Jézust, hogy vajon Atyjának is hasonló alakja van-e. Kijelentette, hogy igen, de én nem láthatom, mert ha személyének dicsőségét megpillantanám, azonnal meghalnék…
Láttam, amint az Atya felemelkedett a királyi székről, és tüzes szekéren a szentek szentjébe ment, a kárpit mögé, ahol helyet foglalt… Ezután egy tüzes kerekekkel ellátott, angyaloktól övezett felhőszekér jött arra a helyre, ahol Jézus volt. Beszállt a kocsiba, és a szentek szentjébe vitetett, ahol az Atya ült. Ekkor megpillantottam Jézust, a nagy főpapot, amint az Atya előtt állt.
A frigyláda két szélén két gyönyörű kerub állt kiterjesztett szárnyakkal. Az angyalok szárnyai a kegyelem trónja előtt álló Jézus feje felett érintették egymást. Arcukkal egymás felé néztek, és tekintetüket a frigyládára irányították. Ezzel az angyalok egész seregét jelképezték, mert ők mindnyájan komoly érdeklődéssel tekintenek Isten törvényére. A kerubok között volt az arany tömjénező, s valahányszor a szenteknek hittel mondott imája felszállt Jézushoz, aki azokat az Atyának bemutatta, a füstölőoltárról illatfelhő szállt fel, amely csodálatos színekből álló füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, olyannyira, hogy képtelen voltam odanézni. Mintha Isten trónja helyezkedett volna el ott.
Megfeszített Urunk könyörög értünk az Atyához a kegyelem trónjánál. Engesztelőáldozata lehetővé teszi számunkra a bűnbocsánatot, a megigazulást és megszentelődést. Egyedüli reménységünk a megöletett Bárány. Ha hittel feltekintünk rá, és megragadjuk a kezét, mert Ő képes bennünket megváltani, akkor az Atya elfogadja áldozatának jó illatát… Sikerünk növeli Krisztus dicsőségét. Együtt érző Megváltónk érdeklődést tanúsít az egész emberiség iránt.
