Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész Földön.” (Zsolt 83:18)
Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben az emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát…
Minden, a cselekvés színterére lépő nemzetnek megengedték, hogy elfoglalja helyét a Földön, hogy nyilvánvalóvá legyen, betölti-e a vigyázó és szent Isten szándékát… A nemzetek elvetették Isten elveit, és ezzel saját vesztükbe rohantak, de még így is mindig megmutatkozott, hogy végső soron Isten szándéka valósult meg minden tettükön keresztül.
Erre a leckére Ezékiel prófétát […] csodálatos szimbolikus ábrázolás tanította meg… Bizonyos számú kereket, amely egymást keresztezte, négy élőlény mozgatott… A kerekek elrendezése olyan bonyolult volt, hogy első látásra zavarosnak tűntek, pedig tökéletes összhangban mozogtak. Mennyei lények, akiket a kerubok szárnyai alatti kéz tartott és irányított, hajtották ezeket a kerekeket; felettük, a zafír trónon volt az örökkévaló Isten; és a trónt szivárvány, az isteni irgalom szimbóluma vette körül. Isten irányítja az emberi események bonyolult játékát is, miként a kerubok szárnyai alatti kéz a kerékszerű alkotmányt. Most is Ő az, aki a kerubok felett ül, s a nemzetek küzdelme és kavargása közepette irányítja a Föld ügyeit.
Hozzánk is szól azoknak a nemzeteknek a történelme, amelyek egymást követve elfoglalták kiszabott helyüket a számukra meghatározott időben… Isten ma is kijelöli a terveiben minden nemzet és minden egyén helyét… Mindenki saját maga dönt a sorsáról, és Isten mindent úgy kormányoz, hogy tervei teljesüljenek.
