A dicsőség királya

„Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket, és emelkedjetek fel, ti, örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” (Zsolt 24:7-8)

Krisztus emberi formát öltött Istenként jött el Földünkre. A szentek királyaként vitetett fel a Mennybe. Ez méltó volt nemes jelleméhez. Győztesként és fenséges harcosként távozott, s közben foglyokat vitt magával. A mennyei sereg kísérete vette körül, dicséret és örömkiáltások közepette.

Azon túl, hogy a tanítványok látták Uruk felemelkedését, az angyaloktól bizonyságot kaptak arról, miszerint Jézus azért ment el, hogy elfoglalja Atyja trónját a Mennyben… Halandó szemek nem láthatták a mennyei kíséret fényességét és Isten dicsőséges kapuinak megnyílását Jézus fogadásakor. A tanítványok nem tudták volna elviselni a látványt, ha Krisztus Mennybe menetelének útja minden dicsőséges részletében eléjük tárulhatott volna…

Érzékeiket nem volt szabad annyira elbűvölni a Menny dicsőségével, hogy szem elől tévesszék Krisztus Földünkön tanúsított jellemét, amelyet nekik is követniük kellett. Világosan maguk előtt kellett tartaniuk Jézus életének szépségét és fenségét, jellemvonásainak tökéletes összhangját, isteni és emberi természetének titokzatos egységét… A földről való felemeltetésének látványa összhangban állt életének szelídségével és csöndességével.

Nagy öröm volt a tanítványok számára annak tudata, hogy ily csodálatos barátjuk van a Mennyben, aki közbenjár értük. Krisztus felemeltetésének látványa után minden, a Mennyről alkotott nézetük és gondolatuk megváltozott. .. Immár jövőbeni otthonukként tekinte+D61ttek a Mennyre, ahol Jézus helyet készít a számukra. Imájukat új lelkület hatotta át, hiszen az imádságon keresztül Megváltójukkal léphettek kapcsolatba…

Hirdetniük kellett az evangéliumot, beszélniük kellett az emberként köztük járt Krisztusról, a fájdalmak férfijáról, a gonosz kezek által megragadott, megalázott és felfeszített Krisztusról, majd a feltámadottról, aki a Mennybe emelkedett, hogy az Atya jelenlétében az ember közbenjárója legyen. Krisztusról, aki újra el fog jönni hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentTelescopul James Webb și păcatul
Articolul următorMarele Maestru