„Örül; nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén ” (Zak 9:9)
Ötszáz évvel Krisztus születése előtt Zakariás próféta megjövendölte Izráel királyának eljövetelét… Krisztus a zsidó királyi bevonulási szokás szerint járt el… Ahogy felültették a csikóra, hangos diadalkiáltás remegtette meg a levegőt. A sokaság éltette a Messiást, királyát… Nem tudtak külső pompát, ragyogást biztosítani, de átadták neki boldog szívük imádatát. Nem nyújthattak át drága ajándékokat, de felsőruháikat terítették elé szőnyegül, s az utat lombos olaj- és pálmaágakkal hintették be. Nem vihettek királyi zászlókat a diadalmenet élén, hanem óriási pálmaágakat vágtak, a győzelem természet adta jelképe it, és üdvrivalgás, hozsánna közepette fennen l’i>bogtatták azokat…
Földi életében Jézus még sohasem engedett meg ilyen felvonulást. Világosan előre látta a következményeket, a kereszthalált. Célja az volt, hogy nyilvánosan előlépjen, mint Üdvözítő. Fel akarta hívni a figyelmet az áldozatra, amely megkoronázza küldetését a halott világért…
A világ korábban sosem látott ilyen diadalmenetet. Nem hasonlított a Föld híres hódítóiéhoz. Nem követte szomorú foglyok oszlopa, királyi értékű hadizsákmány sem érzékeltette a jelenetet. A Megváltó körül a bűnös emberekért végzett szeretetmunkájának dicső bemutatói álltak. A Sátán hatalmából megmentett foglyok voltak ők, Istent dicsérték szabadulásukért. A vak mutatta az utat, akinek Jézus visszaadta a látását. A néma hozsannázott a leghangosabban, akinek megoldotta a nyelvét. A nyomorékok, akiket meggyógyított, örömmel ugrándoztak… Lázár, akinek oszlásnak indult testét látták a sírban, most dicső férfikorának erejében örvendett; s ö vezette az állatot, amelyen a Megváltó ült…
Ezt a diadalmenetet maga Isten rendelte el. Megjövendölte a próféta, hogy embernek nem áll hatalmában megmásítani Isten szándékát.
A papok és vezetők csak annyira tudták elzárni az igazságosság Napjának sugarait a világtól, mint amennyire a valóságos nap ragyogását meg tudták volna vonni Földünktől. Krisztus népe minden ellenállás dacára vallomást tett Krisztus országáról.
