„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Földet, és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a Földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1Móz 1:28)
Ádám az Éden királya lett. Minden, Isten által teremtett élőlény felett hatalmat kapott. Az Úr olyan értelemmel áldotta meg Ádámot és Évát, amelyben a többi teremtményt nem részesítette. Ádámot jogszerű uralkodóvá tette teremtő kezeinek munkái felett.
Az Isten képmására és dicsőségére (1Kor 11:7) teremtett ember adományai nem voltak méltatlanok magasztos rendeltetéséhez… Minden szellemi és lelki képességük a Teremtő dicsőségét tükrözte vissza. Miután magasztos szellemi és lelki ajándékokat nyertek, az Úr Ádámot és Évát csak kevésbé tette kisebbé az angyaloknál (Zsid 2:7).
Ősszüleink számára, bár Isten ártatlannak és szentnek teremtette őket, nem volt kizárva a vétkezés lehetősége. Isten szabad erkölcsi lényekké alkotta őket, akik értékelni tudják jellemét, bölcsességét és jóságát, kívánalmainak méltányosságát, és szabadságukban áll, hogy engedelmeskedjenek, vagy megtagadják az engedelmességet. Társaloghattak Istennel és a szent angyalokkal. De örök biztonságuk megszerzése előtt ki kellett állniuk hűségük próbáját. Az ember létének kezdetén Isten korlátot szabott az ember vágyainak, annak a végzetes szenvedélynek, amelyen Sátán bukása alapult. A tudás fája, amely a kert közepén az élet fája közelében állt, volt ősszüleink engedelmességének, hitének és szeretetének próbája… Isten az embert létének nélkülözhetetlen feltételeként törvény alá helyezte. Isten kormányzatának alattvalója volt, és egyetlen kormányzat sem állhat fenn törvény nélkül…
Amíg Ádám és társa hű volt Istenhez, ők voltak az egész Föld urai. Korlátlan uralmat kaptak minden élő dolog felett. A bárány és az oroszlán békésen játszadozott a közelükben, vagy együtt feküdtek lábuknál. A vidám madarak körülöttük röpködtek, és nem féltek. Boldogan zengtek dicséretet Teremtőjüknek. Adám és Eva is velük együtt adott hálát az Atyának és a Fiúnak.
