Menjetek előre!

„Szól; Izráel fiainak, hogy induljanak el.” (2Móz 14:15)

Izráel gyermekeinek története minden keresztény tanítására és okulására szolgál. Amikor az Izráelitákat veszély és nehézség fenyegette, és útjuk mintha elzártan állt volna előttük, akkor elhagyta őket a hitük, és az ellen a vezető ellen zúgolódtak, akit maga Isten jelölt ki a számukra… Az isteni parancs így szólt: „Menjetek előre!” Nem volt szabad megvárniuk, amíg útjuk teljesen beláthatóvá válik, amíg teljesen megértik szabadulásuk egész tervét. Isten ügye halad előre, és Ő utat fog nyitni népe előtt…

Előfordul, hogy a keresztény életét veszélyek veszik körül, amikor a kötelesség teljesítése nehéznek tűnik. Képzeletük közelgő veszélyt vetít eléjük, hátuk mögött pedig halált és szolgaságot látnak. Isten hangja mégis jól kivehető mindennemű csüggedés fölött: „Menjetek előre!” Engedelmeskedjünk hát e parancsnak, bármi legyen is a következmény, még ha szemünk nem is bír áthatolni a sötéten, még ha bokánk körül érezzük is a dermesztő hullámokat… 

Akik a maguk részéről lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, és higgyenek Isten ígéreteiben, míg csak minden világossá és érthetővé nem válik előttük, azok soha semmiben sem fognak engedni. A hit nem a tudás bizonyossága, hanem „a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). Az egyetlen út Isten tetszésének elnyerésére, ha engedelmeskedünk parancsainak. Haladjunk előre! Ez legyen a keresztény jelszava.

Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Ő törvényében, saját hangján adja a meghívást mindenkinek. „Emelkedjetek magasra, szentek legyetek, mindig szentebbek.” Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem tökéletességéhez. 

Bízzunk Istenben! Végezzük munkáját önzetlenül, alázatos szívvel támaszkodva a vezetésére. Bízzuk magunkat gondviselésére mind jelenünket, mind jövőnket illetően! Tartsuk meg kezdeti bizodalmunkat szilárdan mindvégig, s ne felejtsük el, hogy a Menny áldásait nem a saját, hanem Krisztus érdemeiért kapjuk. A Krisztusba vetett hit és Isten túláradó kegyelme által Isten elfogad bennünket.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentNu ești o povară prea mare
Articolul următorPrimul între zecile de mii