Ellentétben a földi országokkal

„Mihez hasonlítsuk Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?” (Mk 4:30)

Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a Mennyből, felvonta a lázadás zászlaját a Földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá vonja az embereket… Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az ő törvényei szerint és saját eszközei által, Istentől függetlenül működik. Annyira jól haladt tervei megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani az országát a Földön, ekként kellett szólnia: „Mihez hasonlítsuk Isten országát?” A földi társadalomban semmi nem nyújtott lehetőséget az összehasonlításra…
Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és vétkek gyakorlásával… Az Ö elgondolása szerinti ország nem használ erőszakot, és annak alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról… Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött Földünkre. Nem azért jött, hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy „örömöt mondjon a szegényeknek”, „bekösse a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkötözötteknek pedig megoldást”, és „megvigasztaljon minden gyászolót” (Ésa 61:1-2). Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és megtaposott emberiségnek, hogy az Ő szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az istenség részesévé válhasson… 
Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga, mint a béke fejedelme, lett egyháza fejévé. Személyében az istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak. Küldetésének végső célja az volt, hogy bűnáldozat legyen a világért, hogy vérének kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a Földön „széjjeljárt, jót cselekedvén” (ApCsel 10:38). Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig nyitva volt a szenvedők jajkiáltása meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt és megfáradt lelkek megsegítésére…
Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Őt mutatják be.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentFii bun!
Articolul următorArtist