„És énekelik Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, óh szentek Királya!” (Jel 15,3)
„Minden kétely, amely a hosszú küzdelem során igazság és tévelygés kérdésében felmerült, most tisztázódik. A lázadás következményei, az isteni rendelkezések mellőzésének gyümölcsei minden értelmes teremtmény előtt nyilvánvalóvá lesznek. Az egész világegyetem láthatja a különbséget Isten kormányzata és Sátán uralma között. Sátánt a saját cselekedetei ítélik el. Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és jogosságát. Világossá válik, hogy Isten a nagy küzdelem során tett minden intézkedésében tekintettel volt népének örök érdekeire és a teremtett világokra.
»Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid!« (Zsolt 145,10) A bűn történelme az egész örökkévalóságon át tanúskodik majd arról, hogy minden teremtmény boldogsága szorosan öszszefügg Isten törvényének létezésével. A nagy küzdelem összes tényét látva hűségesek és lázadók egyként hirdetik: »Igazságosak és igazak a Te útjaid, óh szentek Királya!«
A nagy áldozat, amelyet az Atya és a Fiú az emberért hozott, világosan tárul a világegyetem elé. Ütött az óra, amikor Krisztus elfoglalja jogos helyét, és minden hatalmasság fölé emelkedik. A Reá váró örömért – hogy megdicsőítheti a fi ak sokaságát – nem törődve a gyalázattal, elviselte a keresztet.
Felfoghatatlanul nagy volt a fájdalom és a gyalázat, de még nagyobb az öröm és a dicsőség. A Megváltó az Ő hasonlóságára átalakult megváltottakra tekint, akiknek a jelleme Isten jellemének tökéletes tükre. Meglátja bennük lelke szenvedésének gyümölcsét, és elégedett. Majd mind az igazak, mind a gonoszok számára hallhatóan ezt mondja: »Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.« És a trón körül álló megváltottak dicsérő énekbe kezdenek: »Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot, bölcsességet, dicsőséget és áldást!« (Jel 5,12)” (A nagy küzdelem, 670–671. o., Korszakok nyomában, 595–596. o.)
