„És mondtam néki: Uram, te tudod. És mondta nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,14)
„János fehér ruhába öltözött csoportot látott… Isten templomában voltak. Ez történik mindazokkal, akik megragadták Krisztus érdemeit és megmosták ruháikat az Ő vérében. Isten mindent megtett, hogy Jézus Krisztussal trónjára ülhessünk, de ennek feltétele, hogy legyünk összhangban Isten törvényével… Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük a mennyet. A menynyeiekről kellene szólnunk. Ott nincs halál, sem fájdalom. Miért vonakodunk beszélni ezekről a dolgokról? Miért időzünk csupán a földi ügyeknél? Az apostol arra int, hogy a mennyről beszélgessünk: »Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.«
Krisztus nemsokára visszatér, hogy összegyűjtse azokat, akik felkészültek, és elviszi őket erre a dicső helyre. »Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre.« (Zsid 9,28) Szeretünk erről az eseményről gondolkodni, vagy nem törődünk vele?
…Minél többet beszélünk Jézusról, annál inkább visszatükrözzük az Ő isteni képmását. Szemlélés által változunk el. Tapasztalatokat kell szereznünk Krisztussal. Amikor összegyülekeztek, beszélgessetek Megváltónkról és szabadításáról… Minél többet szólunk Krisztusról, annál többet látunk meg makulátlan szépségéből…
Akik nem találnak örömet abban, ha Istenről gondolkodnak és beszélgetnek, nem fognak örülni az eljövendő életnek, ahol Isten örökké jelen van, népe között lakozik. De akik most, a földi életben szeretnek Istenről és a mennyről gondolkodni, boldogok lesznek ott… »És semmi elátkozott nem lesz többé; Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és Ő szolgái szolgálnak Néki. És látják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz.« (Jel 22,3–4)” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 370. o.)
