„Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” (1Kor 3,14)
„Amikor a hűségesek Isten és a Bárány trónja köré gyűlnek, dicső lesz a jutalmuk. Isten dicsőségét látva János halottként esett össze, nem bírta elviselni a fenséges látványt. De amikor Isten gyermekei halhatatlanságot öltenek magukra, úgy látják majd Őt, amint van. A trón előtt állnak, mert a szeretett
Fiú elfogadta őket. Isten minden álnokságukat eltörölte, minden bűnüket elfedte. Most már láthatják az Úr királyi székének teljes dicsőségét. Részt vettek Krisztus szenvedéseiben, munkatársai voltak a megváltásban, részestársai az örömben; ott látják Isten országában a megmentetteket, akik Istent fogják dicsőíteni az örökkévalóságon át.
Azon a napon a megváltottak az Atya és a Fiú dicsőségében ragyognak majd. Az angyalok hárfáikat pengetve üdvözlik a Királyt és győzelmének gyümölcseit – azokat, akik megmosták és fehérré tették ruhájukat a Bárány vérében. Diadalének csendül majd fel, és betölti az egész mennyet. Krisztus győzelmet aratott. A mennyei udvarokba lép megváltottai kíséretében, akik tanúsítják, hogy szenvedése és áldozata nem volt hiábavaló.
A földi zarándokokra a mennyben otthon, az igazak ruhája, a dicsőség koronája és a győzelem pálmái várnak. Minden, ami Isten gondviselésében érthetetlen volt számukra, a mennyben világossá válik. A nehezen érthető dolgok magyarázatot nyernek. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk csak zavart és meg nem valósult ígéreteket látott, ott a legtökéletesebb és leggyönyörűbb összhangra lelünk majd. Megtudjuk, hogy a végtelen szeretet rendelte el a legnehezebben elviselhető tapasztalatokat. Amikor rájövünk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgált, kimondhatatlan öröm tölti be a szívünket.
Testvéreim, siessetek, készüljetek fel Krisztus eljövetelére! Napról napra vessétek ki szívetekből a világ szeretetét. Értsétek meg tapasztalatból, mit jelent közösségben lenni Krisztussal. Készüljetek fel az ítéletre, hogy amikor Jézus eljön, azok között lehessetek, akik békében találkoznak Vele.” (Bizonyságtételek IX., 285–286. o., magyar kiadás: 193–194. o.)
