„Az Úr azonban mondta Sámuelnek: Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7)
„Sokszor éppen azokat tartjuk reménytelen esetnek, akiket Jézus magához vonz… De sokan ott lesznek a mennyben, akikről nem is feltételeznénk. Az ember a látszatból ítél, Isten pedig a szív alapján.” (Krisztus példázatai, 71–72. o.) „Lesznek néhányan a megváltottak között, akik az élet utolsó óráiban kapaszkodtak Krisztusba. Amikor meghaltak, nem értették tökéletesen a megváltás tervét, de a mennyben mindent megismernek majd.” (HNA Biblia-kommentár V., 1124. o.)
„A kereszten vívott haláltusájakor Jézusra a vigasztalás egyetlen sugara vetett fényt. Ez a bűnbánó tolvaj imája volt… Ez a bűnös ember Jézusban, aki összetörve, kigúnyolva ott függött a keresztfán, meglátta Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Amikor a tehetetlen, haldokló lélek az ugyancsak haldokló Megváltóra bízta magát, hangjában félelemmel keveredett a reménység: »Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a Te országodban!« (Luk 23,42) Jézus nem hagyta őt válasz nélkül: »Bizony mondom néked ma: velem leszel a paradicsomban.« (Luk 23,43)” ( Jézus élete, 749–750. o., magyar kiadás: 660–661. o.)
„Ilyen hitet juttatnak kifejezésre a tizenegy órai munkások (Mát 20,6–9), akik éppen annyi jutalmat kapnak, mint azok, akik sok órán át munkálkodtak. A tolvaj hittel, bűnbeismeréssel és bűnbánattal kérte Isten bocsánatát. Teljes komolysággal kért, mint aki teljességgel megértette, hogy Krisztus meg tudná menteni, ha akarná.” (HNA Biblia-kommentár V., 1125. o.)
„Lehet, hogy azok, akiket Krisztus megdicsér az ítéletben, keveset tudtak a hittudományból, de becsben tartották az Ő alapelveit. Az isteni Lélek befolyása következtében áldássá lettek a körülöttük élők számára. A pogányok között is vannak olyanok, akikben megnyilvánul a jóság lelkülete. Még mielőtt az élet igéi fülükbe jutottak volna, megbarátkoztak a misszionáriusokkal, sőt akár saját életük árán is szolgáltak nekik. A pogányok közül sokan tudatlanul imádják Istent. A világosság még nem jutott el hozzájuk emberi közbenjárás útján, mégsem pusztulnak el. Bár Isten írott törvényét nem ismerik, hallották az Ő hangját, amint a természet által megszólítja őket, és megtették azt, amit a törvény megkövetelt tőlük. Életük bizonyítja, hogy a Szentlélek érintette szívüket, és Isten saját gyermekeinek ismeri el őket. …Mily boldogság tölti majd be a Végtelen szeretet szívét, amint követői csodálkozva és örömmel hallják dicsérő szavait!” ( Jézus élete, 638. o., Magyar kiadás: 555. o.)
