„Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.” (Márk 13,19)
„A nyomorúságos idő, amilyen még nem volt, nemsokára ránk tör, és olyan tapasztalatra lesz szükségünk, amilyennel most még nem rendelkezünk – sokan mégsem nem igyekeznek, hogy megszerezzék. A hétköznapok során gyakran előfordul, hogy a várható problémát nagyobbnak gondoljuk, mint amilyen a valóságban – de az előttünk álló végső válságra ez nem igaz.
Senki sem képes leírni a megpróbáltatás nagyságát. És most, miközben drága Üdvözítőnk végzi értünk az elfedezés szolgálatát, arra kell törekednünk, hogy tökéletessé váljunk Krisztusban. Isten gondviselése az az iskola, amelyben meg kell tanulnunk Jézus szelídségét és alázatosságát. Az Úr mindig elénk tárja az élet valódi céljait – nem azt az utat, amelyet választanánk, mert könnyebb és kellemesebb számunkra. Senki sem hagyhatja fi gyelmen kívül vagy késleltetheti ezt a művet, csak a lélek félelmetes pusztulása árán.
János apostol hallotta a mennyei hangot: »Jaj a föld és a tenger lakosainak, mert leszállott az ördög tihozzátok nagy haraggal, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.« (Jel 12,12) Félelmetesek azok a jelenetek, amelyek ezt a kiáltást kiváltották. Sátán haragja egyre növekszik, ahogy az idő fogy, és csalása, pusztítása a nyomorúságos időben éri el tetőfokát.
Isten hosszútűrése véget ért. A világ elutasította irgalmát, megvetette szeretetét, és megtaposta törvényét. A gonoszok átlépték
próbatételük határát, és az Úr visszavonja védelmét, arra a vezetőre hagyva őket, akit választottak.
Sátánnak hatalma van azok felett, akik átengedték magukat irányításának, s a Föld lakosait nagy és végső nyomorúságba hajszolja. Ahogy Isten angyalai már nem tartják ellenőrzés alatt az emberi szenvedélyek viharait, a viszály minden eleme szabadjára lesz engedve. Az egész világ rettenetesebb romlásra és pusztulásra jut, mint amilyen a régi Jeruzsálemet elsöpörte.” (Spirit of Prophecy IV. [A prófétaság Lelke], 440–441. o.) „A nyomorúságos időben – amilyen nyomorúság nem volt, mióta nép kezdett lenni – Isten választottai mozdíthatatlanul állnak majd. Sátán és seregei nem tudják elpusztítani a leggyengébbet sem Isten szentjei közül.” (Próféták és királyok, 513. o.)
