„Adtam nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.” (Ezék 20,12)
„Amint a szombat volt a jel, amely megkülönböztette Izráelt, amikor kijött Egyiptomból, hogy a földi Kánaánba jusson, most is ez a jel különbözteti meg Isten népét, amint kijön a világból, hogy belépjen a mennyei nyugalomba. Isten rendelte el a szombatünneplést, amellyel Teremtőnk megőrzi önmaga ismeretét, s megkülönbözteti hűséges alattvalóit és törvényének megszegőit.
A szombat Jézus Krisztushoz tartozik… Mivel mindeneket Krisztus teremtett, a szombatot is Ő alkotta, s különítette el a teremtés emlékünnepeként. Őrá mutat mint Teremtőre és Megszentelőre. Kijelenti, hogy aki mindent teremtett égen és földön, és aki mindeneket fenntart, Ő az egyház feje, és mi is az Ő hatalma által békülhetünk meg Istennel. Mert Izráelről szólva azt mondta: »És adám nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.« A szombat tehát Krisztus hatalmának jele, hogy megszenteljen, szentté tegyen minket. És mindenkinek adatott, akit Krisztus szentté tesz. Mint az Ő megszentelő hatalmának jelét, a szombatot adta mindenkinek, aki Krisztus által Isten Izráelének részévé lesz…
A szombat mindenkinek gyönyörűségére szolgál, aki Krisztus teremtői és megváltó hatalmának jeleként fogadja. Krisztust látva benne, örömet találnak megünneplésében. A szombat rámutat a teremtés műveire mint az Ő hatalmának bizonyítékaira. Miközben felidézi az Éden elveszített békéjét, az Üdvözítő által helyreállított békéről, a Megváltó szeretetéről beszél.
A természetben minden Krisztus meghívását ismétli: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.« (Mát 11,28) A szombat az aranykapocs, amely Istent és népét összeköti, egyesíti.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 33. o.)
