„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”
(Ésa 60,1–2)
„Amint a próbák sűrűsödnek körülöttünk, láthatóvá válik sorainkban, ki hová tartozik. Vannak olyanok, akik ma késznek mutatkoznak magukra ölteni a harci fegyverzetet, de az igazi veszedelem idején nyilvánvalóvá teszik, hogy nem szilárd sziklára építettek, s engedni fognak a kísértéseknek. Akiknek nagy világosság és kiváltság adatott, de nem hatott rájuk, azok valamilyen ürüggyel elpártolnak Krisztus követőitől. Mivel nem fogadták be az igazság szeretetét, hallgatnak az ellenség félrevezetésére.
Elpártolnak a hittől, és megtévesztő lelkekre, ördögi tanításra hallgatnak. De amikor az üldözés vihara ránk tör, az igazi bárányok hallani fogják az igaz pásztor hangját. Önfeláldozóan igyekeznek majd megmenteni az elveszetteket. Sokan, akik eltévelyedtek a nyájtól, visszatérnek, hogy kövessék a jó Pásztort. Isten népének tagjai közelednek majd egymáshoz, s egységesen szállnak szembe az ellenséggel. A közös veszedelemre tekintettel megszűnik az elsőbbségre törekvés; nem lesznek viták, hogy ki számít a legnagyobbnak. Az igazi hívők közül senki sem mondja majd: »Pálé, Apollósé vagy Kéfásé vagyok!« Mindegyikük bizonyságtétele ez lesz: »Krisztushoz ragaszkodom, benne örvendek, személyes Üdvözítőmben.«” (Bizonyságtételek VI., 400–401. o.)
„Amint a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá növekszik, nagy hatalom és dicsőség kíséri hirdetését. Isten követőinek arca mennyei világossággal ragyog majd.” (Bizonyságtételek VII., 17. o., magyar kiadás: 9. o.)
„Az országok néhány vezetőjének – akik Isten eszközei – hatalmában áll majd, hogy gátat vessenek sok-sok gonoszságnak. Így a munka tovább folyhat, míg a harmadik angyal üzenete betölti rendeltetését. A harmadik angyal hangos kiáltásakor az ilyen vezetők előtt lehetőség nyílik befogadni az igazságot. Néhányan megtérnek majd, és kitartanak a szentekkel a nyomorúság idején át.” (Bizonyságtételek I., 203–204. o., magyar kiadás: 195. o.)
