„Mondván a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, aki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve. Eloldaték azért a négy angyal, aki el volt készítve az órára és napra, hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.” (Jel 9,14–15)
„A nemzetek történetében látjuk, hogyan foglalták el a helyüket egymás után, előre elrendelt időre, s így akaratlanul és tudatlanul is hogyan váltak az igazság bizonyságtevőivé. Ők maguk nincsenek tudatában, mégis Isten igazságát hirdeti a történelem rajtuk keresztül is. Minden népnek, de minden személynek egyenként megvan a szerepe Isten tervében. Mérőzsinórral lesznek megmérve az emberek és a népek annak keze által, aki sohasem téved. Mindannyian saját választásukkal döntik el sorsukat. Isten pedig felhasználja őket szándékai és céljai keresztülvitelében. A történelem lapjai tanúskodnak mindarról, amit Isten a próféciákban évezredekkel ezelőtt feljegyeztetett. Ez pedig meggyőz bennünket arról, hogy aminek még meg kell lennie, szintén a legnagyobb pontossággal következik majd be.” (Education [Nevelés], 178. o.) „1840-ben a prófécia egy másik megdöbbentő teljesedése keltett általános érdeklődést. Két évvel korábban Josiah Litch lelkész, a második advent egyik neves hirdetője kiadott egy magyarázatot a Jelenések könyve 9. fejezetéről, amelyben megjövendölte a török birodalom bukását. Számítása szerint ez a hatalom »i. sz. 1840-ben, valamikor augusztus hónapban« megdől. Néhány nappal a beteljesülés előtt ezt írta: »Ha elfogadjuk, hogy az első – 150 éves – időszak pontosan teljesedett, mielőtt Deacozes a törökök engedélyével trónra lépett, és hogy a 391 év és tizenöt nap az első időszak végén kezdődött el, akkor 1840. augusztus 11-hez jutunk, amikor az oszmán hatalom Konstantinápolyban várhatóan megtörik. És én hiszem, hogy így fog történni.« Törökország pontosan a megjelölt időben, követei útján elfogadta Európa szövetséges hatalmainak védelmét, és ezzel keresztény nemzetek fennhatósága alá került. Ezzel az eseménnyel a jövendölés pontosan teljesedett. Amikor ennek a híre szárnyra kelt, tömegek győződtek meg a Miller és társai által alkalmazott próféciamagyarázat elveinek helyességéről, és az adventmozgalom csodálatos lendületet kapott.” (A nagy küzdelem, 334–335. o., Korszakok nyomában, 299–300. o.)
