„Ismét mondta azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket.” (Ján 20,21)
„Az apostolokról ezt olvashatjuk: »Kimenvén, prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követték. « (Márk 16,20) Ahogyan Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma gyülekezetének tagjait is. Ugyanaz a hatalom, melyet az apostolok birtokolhattak, számunkra is létezik. Ha Isten az erősségünk, akkor együttműködik velünk, és munkánk nem lesz hiábavaló. Ismerjük fel, hogy azon a munkán, amelyet végzünk, Isten pecsétje van. Isten így szólt Jeremiáshoz: »Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged!« Azután az Úr kinyújtotta kezét, megérintette szolgája ajkát, és így szólt hozzá: »Ímé, az én igémet adom a te szádba.« (Jer 1,7–9)
Nekünk is parancsolja az Úr, hogy induljunk el, és hirdessük azokat az igéket, amelyeket szánkba ad; ajkunkon érezzük szent keze érintését. Krisztus szent kötelességet bízott egyházára. Minden tagja legyen Isten élő csatornája, amelyen keresztül eljuttatja a világnak kegyelme kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. A Megváltó legfőbb kívánsága, hogy képviselői legyünk, akik megismertetik a világgal lelkületét és jellemét. A világnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy az Üdvözítő szeretete emberek által megnyilvánuljon. Az egész menny férfi akra és nőkre vár, akik által Isten kinyilatkoztathatja a kereszténység erejét. A gyülekezet Isten eszköze az igazság hirdetésére. Isten bízta meg, hogy különleges munkát végezzen. Ha minden parancsolatát teljesíti, és hű marad hozzá, akkor az isteni kegyelem bősége árad rá. Ha engedelmesen kitart Ura mellett, ha tiszteli Izráel Istenét, a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. Odaadásuk Istenért és ügyéért késztette a tanítványokat, hogy nagy erővel tegyenek tanúságot az evangéliumról. Vajon a mi szívünket ne késztesse-e hasonló igyekezet, hasonló elhatározás, hogy hirdessük a Megváltó szeretetét, beszéljünk Krisztusról, a megfeszítettről? Minden keresztény kiváltsága, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Krisztus eljövetelét.” (Az apostolok története, 599–600. o., magyar kiadás: 408–409. o.)
