Szeretettől indíttatva

„Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1Ján 4,21)

„Az istenfélelem alapja a szeretet. Senki sem szeretheti Istent igazán, bármilyen legyen is a hitvallása, ha nem szereti testvéreit önzetlenül. Ez a lelkület nem alakul ki bennünk pusztán azzal, hogy megpróbálunk szeretni másokat. Krisztus szeretetének a szívünkben kell élnie. Amikor énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is árad belőlünk. A keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor benső énje állandóan arra készteti, hogy másokon segítsen, amikor a menny napfénye betölti szívét, s ez arcáról is sugárzik. Ha közösségre lépünk Jézussal, a szeretet láncának arany láncszemei egybekapcsolnak embertársainkkal – akkor krisztusi szánalmat és könyörületet tanúsítunk, s nem várjuk meg, amíg a szegényeket és nyomorultakat elénk hozzák. Nem kell majd a mások fájdalma iránti szánalmat kicsikarni belőlünk, mert olyan természetességgel fogunk szolgálni a nélkülözőknek és szenvedőknek, ahogyan Krisztus »széjjeljárt, jót tévén« (Csel 10,38).

Az elesettek fölemelésével, a lesújtottak megvigasztalásával a menny megdicsőül. Ezt a munkát azok végzik, akiknek a szívében Krisztus lakik. Krisztus vallása mindig áldást áraszt. Ahova eljut, mindenütt fény jár a nyomában. Isten semmiféle nemzetiségi vagy társadalmi különbséget nem ismer el. Ő az egész emberiség Alkotója. Mindnyájan egy család vagyunk a teremtés által, és egyek vagyunk a megváltás jogán. Krisztus azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat. Kitárta a templom minden ajtaját, hogy mindenki szabad utat találjon Istenhez. Szeretete olyan mély, olyan teljes, hogy mindent áthat. Kivonja Sátán vonzásköréből mindazokat, akiket a kísértő megtévesztett csalásaival. Isten trónjához emeli őket – ahhoz a trónhoz, amelyet ígéretének szivárványa övez. Krisztus felemeli mindazokat, akik vágynak a Vele való közösségre, akik vágyakoznak eggyé lenni Jézussal, amint Ő is egy az Atyával. Engedi, hogy meglássuk és átérezzük mások szenvedéseit, mert meg akar szabadítani az önzéstől. Saját jellemvonásait – könyörületét, kedvességét és szeretetét – akarja kialakítani bennünk. »Ha parancsolataimat megtartod – mondja az Úr –, ki- s bejárást engedek néked ez itt állók (a trónját körülvevő angyalok) között.« (Zak 3,7) Ha részt veszünk a mennyei lények munkájában a Földön, alkalmassá válunk arra, hogy a mennyben is társaik lehessünk.” (Krisztus példázatai, 267–270. o.)

Ellen White
Ellen White
A "Maranatha" áhítatos könyv 1976-ben jelent meg először a White Estate gondozásában, majd 2005-ben érte el a magyar olvasóközösséget Egervári Dezső fordításában. A könyv Ellen G. White ihletett írásaiból válógatva, a Krisztus viszajövetele utáni hő vágyat mutatja be, hasznos tanácsokkal és figyelmeztetésekkel összekötve.

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Versetul zilei

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentAm fost și eu acolo
Articolul următorÎndrăzneala lui David